A héten valahogy szóba került a Toffifee, és míg nálam már az is fogfájást idéz elő, ha meghallom ezt a nevet, Mimmó lelkesen ecsetelte, hogy ő milyen őrülten imádja. Tulajdonképpen a kedvence.
Tegnap véletlenül pont megláttam a boltban, vettem is hármat a haramiáknak, hogy majd megkapják húsvétra. Csakhogy ebből nem lett semmi, ugyanis amikor hazaértem, véletlenül pont Mimmó jött elém, aki amúgy sosem szokott, és én nem tudom, hogyan, de azonnal meglátta a dobozokat a szatyromban.
- Toffifee!!! - kiáltott fel és ugrált. Aztán:
- Anya, az ikrek születésnapja!
Ó, igaz. Az egyik legjobb barátjának és az ikertesójának pont szülinapja volt tegnap, ő pedig említette is, hogy adni szeretne nekik valamit, de ezt persze elfelejtettem.
- Ja... hát akkor vigyél el nekik kettőt holnap, a harmadik dobozt pedig bontsátok fel most a tesóiddal.
- De Anya... Daninak is most volt a szülinapja, tudod.
Tényleg. A másik legjobb barátjának is most volt, pár napja talán.
Így aztán Mimmó nem evett tegnap a kedvenc édességéből.
Mindhármat elvitte ma a barátainak.
Szóval lehet, hogy már senki nem olvassa ezt a felületet, de valahol muszáj volt meghagyni az örökkévalóságnak ezt a történetet, mert annyira büszke vagyok az én édes, kedves, jószívű fiamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése