2018. december 5., szerda

Alapvetően megőrülök attól, hogy a gyerekeim, ha kérnek valamit, azt azonnal akarják és addig nyafognak, míg meg nem kapják. De őszintén szólva az utóbbi hónapokban nagyon kevés dolog tett annyira boldoggá, mint amikor a lányom esténként azért nyafog, hogy vágjak fel neki egy avokádót.* (Minden. Egyes. Este.)

*Ő olyan 90%-ban fényevő, és a fennmaradó 10%-ban is többnyire különböző gyümölcsök szerepelnek nála az étlapon. Kétségbe is eshetnék, de valamiért inkább csodálom és büszke vagyok rá.

2018. november 17., szombat

Tegnap Mimmó megkérdezte, hány nap van még karácsonyig, pontosabban mennyit kell addig aludni. Mondtam, hogy 39-et kell, mert rendkívül felkészült vagyok, köszönhetően egy anyukának, aki a facebookon már jó pár hete visszaszámol, azaz mindennap kitesz valami karácsonnyal kapcsolatos dolgot, meg az aktuálisan hátralévő napok számát. (Nem is értem, hát náluk még nem halt meg a varázslat? Milyen jó lehet...)

Mimmó: "És holnap is 39-et kell?"
LCD: "Dehogy. Ma alszunk egyet, tehát holnap már eggyel kevesebb lesz hátra addig."
Mimmó: "Holnap már csak 38... azután már csak 37, azután már csak 36, azután már csak 35..."
És gyakorlatilag megállás nélkül visszaszámolt 1-ig. Lehet, hogy nem nagy dolog, de akkor is eszméletlenül büszke vagyok rá.

2018. október 30., kedd

Tegnap, amikor otthon leszálltam a buszról, és ballagtam hazafelé az Üllőin, egy ember egy kisteherautóból odakiabált nekem: 

"Hejj, kurva!"

Hát én olyan boldog lettem, hogy valaki ennyire csinosnak talált, hogy hazáig vigyorogtam (és simán felfutottam a hetedikre, mert a mérges arcú néni, aki mellé nem szálltam be a liftbe, valószínűleg rosszul csukta be a liftajtót, amikor kiszállt).

2018. október 15., hétfő

Büszkeség

Amikor egy kislány elkezdi énekelni a fürdőkádban: "Miért félsz, szabadon élsz...", és egy kisfiú folytatja a konyhából: "...itthon vagy otthon".




2018. október 8., hétfő

Kitalálós

Mimmó: "Növény, 'fi' betűvel kezdődik..."
Szotymi: "Én tudom, én tudom!"
Mimmó: "...és Anya, neked is van."
Szotymi: "Én tudom, fika!"
LCD: (Ő nem lehet az én lányom.) "Fikusz!"
Mimmó: "Nyertél."
LCD: (Ő tutira az én fiam, ismeri a fikuszt.)

Szotymi: "Fán terem, piros, és van olyan... levele."
Mimmó: "Zöldalma!"

Mimmó: "Lila, és nagyon nem szeretem."
(LCD: "Padlizsán.")

Mimmó (a Nyúlnak): "Fán terem és 'cse' betűvel kezdődik, mint a 'cseléd'." (Ez élőben úgy hangzott: "Fán tejem ész te betűvej kezdődik, mint a tejéd.")

Mimmó: "Virág, 'na' betűvel kezdődik."
LCD: "Hú, ez nehéz... nem tudom... nárcisz esetleg? De tudom, hogy nem jó..." (Este 9 után már Anyának se való a szellemi munka.)
Mimmó: "Neeem. Ez szép virág, sárga, és szotyi lakik benne!"
Na, te tudod? :D

2018. augusztus 17., péntek

Csillám

Jön Szotymaring kalózruhában reggel, látom, hogy valami történt, valami fontos.

Nem viccelek, tényleg jelmezben van, persze mesésen áll rajta ez is, remekül illik a fésüléssel és fésülés nélkül is kócos hajához - bármilyen hangulatban legyen is az ember, ha ránéz erre a kis cingárra, nevetnie kell.

A ruhát nem lehetett otthagyni, mert olcsóbb volt tegnapelőtt a H&M-ben, mint turkálóban a leggagyibb jelmezek télen, amikor pánikban megpróbálsz gyorsan beszerezni egyet abban a két napban, amikor még nem hordták el mindet. Persze nem azért voltam ott, hogy most jelmezt vegyek, egyszerűen csak megláttam, és Szotymi is pont ott állt (annyira átérzi a shopping lényegét, te jó ég!), amúgy meg már rég álmodoztam egy ilyenről. Eredetileg magamnak akartam csak úgy, aztán meg neki, mert elég furcsa öltözék ahhoz, hogy máson ne jöjjön majd szembe (meséltem a farsangi bálról, ahol majdnem mindenki Elza volt?), de közben van is annyira csajos, mint a hercegnős cuccok. Szóval megmutattam neki, és megkérdeztem, nem akar-e esetleg kalózlány lenni a következő farsangon, ő meg rövid tanakodás után azt felelte, hogy de. (Igazából Mimmónak keresek folyamatosan valami vagány jelmezt, mondjuk Űrdongót, mert múltkor megkérdezték tőle a tesói, hogy minek akar öltözni legközelebb, és ő azt felelte, azt veszi fel, amit Anya hoz majd neki. Szerintem ez a legangyalibb válasz, amit egy kicsi férfi adhat, el is olvadtam tőle.)

Azóta a ruha nem jött le Szotymiról csak alvás idejére, meg miután tegnap szétdurrant a kezében a konyhaasztalnál egy vízibomba. Már leette barackkal meg szederrel is, de mindkétszer villámgyorsan intézkedtünk és nem maradt nyoma. Úgy viseli, hogy a derekára húz egy színes gyöngyökből fűzött gumis nyakláncot, a drámaibb hatás kedvéért. A cucc nagy előnye egyébként, hogy nemcsak kalózkodni tud benne az ember, hanem cigánykerekezni, gördeszkázni, kirándulni és biciklizni is, legalábbis ezekre volt már tesztelve. Ja, meg macskát hajkurászni is lehet benne, anyánk - meg a macska - nagy örömére.

Vásárolt még Szotymi aranyszínű harisnyát is, de annak ma reggel összeveszett az orrvarrásával, és átmenetileg elfelejtette inkább (miután latványosan toporzékolva leb*szta az ágyra, ahol még aludtam. Volna).

Na szóval jön a lányom reggel, túl a harisnyás hisztin.

Szotymi: "Amúgy egy kicsit... kiszóródott a csillám."
(Pár napja megtalált egy mini doboznyi csillámot, amit régesrégen kaptam egy barátnőmtől. Azóta gyakorlatilag bárhova nézel nálunk, látsz valami csillogást.)
LCD: "Remélem, a hosszú szálú szőnyegre sikerült..."
Szotymi: "Neem. A küszöbre. Szerencsére nem ment bele abba a kis lyukba. Már összeszedtem."

Remek...

Csillámot amúgy úgy kell használni - ha nem tudnád -, hogy a szeplőinkre rásimítunk egy kicsit anyánk egyetlen púderéből, majd erre jöhetnek az apró csillámpöttyök. 

Az agyamra megy, a hangja úgy hat az idegeimre, mint a láncfűrészé, de azt egyszerűen imádom, hogy általa az életemben ennyi tüll van, meg csillám, meg körömlakkozás. Igazából két perc alatt bárkit megőrjít, de közben értelmes, csodálatos és gondoskodó. Annyira kedves és bújós, mint egy kismacska... Az én lányom (az én álmaimat tartalmazó listáról). Az enyém.

2018. augusztus 10., péntek

Készülünk a strandra, az a drága kis Szotymi szedegeti össze a szükséges dolgokat: "Ezeket el ne felejtsük majd itthagyni!"