A kis Varog (a négy hónapos és tizenkét napos gyerekeim közül az egyik - ezt csak azért jelzem, hogy kiemeljem a dolog nagyszerűségét) két napja azt csinálja, hogy térdel. Ezt megelőzően úgy egy hétig a legkedveltebb közlekedési formája az volt, hogy letette a fejét, a fenekét a magasba emelte, majd nagy kiabálás közepette így tolta magát előre. Most viszont feltérdel, előre-hátra hintázik, és szerintem pár napon belül megteszi az első lépéseket. El vagyok bűvölve.
A kis Kenyő még mindig csak körbe-körbe forog a hasán, meg ha valami játékot el akar érni, akkor azért elnyúl, de egyébként továbbra is azon a véleményen van, hogy ne ő küzdjön már, elvégre mégiscsak királylány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése