Másfél órát aludtam, két részletben. Mármint éjszaka. Mostanra már bármit bevallanék.

Állítólag a Neisvacnak nincs mellékhatása, hát nem tudom, akkor biztos csak fatális véletlen, hogy az egész éjszakánk úgy telt, hogy a babák üvöltöttek, én meg minden erőmmel azon voltam, hogy ne ugorjak ki az ablakon. Mivel kb. nonstop szoptattam megnyugtatásképp, a hátam úgy fáj, mintha mégiscsak kiugrottam volna. 

A kis Varog most alszik, Kenyő nem, nyilván mert most ő van beosztva őrségbe. Olyan gyönyörűek, mint két csillag, de ez egy kicsit kevés épp a barátkozáshoz nekem. (Mutatnék róluk képet, ha legalább a telefonom barátkozna velem.)