Nem alszanak

Akinek kicsi gyereke van/volt, az tudja: attól, ha egy baba nem alszik, csak egyetlen rosszabb dolog van. Az, ha kettő baba nem alszik.

Vasárnap jöttünk vissza egy másfél hetes álomkarácsonyozásról a Mátrából (jól van na, ez nagyon újgazdagosan hangzik: szóval otthon lébecoltunk karácsonytól január 5-ig), ahol gyerekfogás tekintetében igencsak elkényeztetett a családom (értsd: mindig volt nálam egy, de a másik meg másvalakinél, így ő sem vonyított folyamatosan), és most, hogy visszatértünk, kicsit nehezen veszem az akadályokat.

Kétes sikerélmény, hogy az elmúlt két napban leszoktam az alvásról. Jól van, végül is már hónapok óta edzettem a dologra, úgyhogy nem egyik napról a másikra ment... De tény, most már úgy érzem, nem azért alszom, mert szükségem van rá (annyit ugyanis nem tudok, amennyire szükségem van), hanem csak úgy elnyom az álom kis időre egy-egy éjszakai szoptatás közben. Konkrétan 1-1,5 órás kis alvásaim vannak, közötte ordítás (feltétlenül kánonban)-szoptatás, és én ugyan nem verem ki a hisztit - erre a feladatra vannak elegen a családban -, de azért a lelkem, hááát, hogy is mondjam szépen, nincs a topon. Darabokban van. Megdöglött. Nem is tudom.

Most, e percben úgy érzem, bármeddig képes vagyok ezt a nemalvásosdit csinálni, máskor meg úgy, hogy belehalok. De olyankor általában éppen ordítva másznak fel a hátamon a hajamba kapaszkodva, és akkor ezt nincs időm megírni.

Tegnap éjfélkor mostam fel, mert szétkenték a csokis nápolyit a padlón (nem, nem én adtam: amíg kávét főztem reggel, a kis Varog lelopta a polcról a vödröt, levette a tetejét és kiszolgálta magát, aztán jött kis Kenyőce, és ő is), és csak éjjel jutottam ki nélkülük a konyhába. A nàpolyi megrágása és a megrágott nápolyiban való megmártózás egyébként nagyjából két perccel azután történt, hogy átöltöztettem őket tiszta ruhába.

Ha valaki üres idejében szeretne minket elképzelni, a következő - egyébként tegnapi - képet ajánlanám: a folyosóról dobálom be a mosógépbe a ruhákat, miközben mindkét lábamba kapaszkodik egy-egy ordító baba. Azt hiszem, ez a jelenet jellemez minket leginkább.

Most elaludtak úgy két órája (napközben van egy alvásuk, csak sajnos nem egyszerre, ez a mostani egy szerencsés egybeesés), azóta lóhalálában csináltam mindent egyszerre, mostam, reggeliztem (13:00-kor), képeket válogattam E-nek naptárhoz, meg dolgokat pakoltam ide-oda, ami semmire sem volt jó, még mindig csatatér van szobában-mosogatóban, de legalább pörögtem.

Imádnivalóak, mesések egyébként. Csodababák, akik csodálatos dolgokat tesznek, nagyjából minden órában egyet-kettőt. Az értelmük bámulatos tempóban nyiladozik (ezt így mondják, nem?) - amit nem értek, hogyan lehetséges ilyen minimális mennyiségű alvással, hát nekem néha már a nevemen is gondolkodnom kell... Eszméletlenül jó nézni, hogyan fejlődnek. Amit két hete még hiába mutogattam nekik, azt most kíváncsian figyelik. Könyveket lapoznak, bekapcsolnak dolgokat, kipakolnak-bepakolnak, énekeket felismernek és szeretnek/utálnak, mondókát várnak, ha úgy ülünk le, ahogy mondókázáshoz szoktunk, mennek a karácsonyfára, mint a fene (a karácsonyfára, aminek intenzív macskapisiszaga van. Ezüstfenyő - ötletek? Anya szerint simán lehet, hogy ahol árulták, lepisilte egy macska, ez milyen már... Mondjuk így érthető lenne, miért szerezte meg Tetkós olyan olcsón ezt a gyönyörű fát).

Ja, meg lépcsőznek. Eldicsekedtem múltkor, hogy a kis Varog felment a lépcsőn majdnem, ezt valószínűleg olvasta a kis Kenyő, mert másnap rávert pár kört, és felballagott háromszor is a tíz lépcsőfokon. A lakásban úgy tepernek, mintha üldöznék őket, hát az egy nagyon vicces látvány, ráadásul kis Kenyő arra szokott rá, hogy menet közben ráncolja a szemöldökét és az orrán keresztül fújtat (de nem mérges, csak viccből csinálja, hogy röhögjek). A kis Varog inkább mosolyogva közlekedik, vagy pedig megy, mendegél, és amikor hirtelen meglátja valamelyikünket, akkor átváltozik egy nagy, szőke mosollyá.

Kis Kenyő táncmániája mellett nem lehet szó nélkül elmenni, egyszerűen minden dallamra azonnal rázni kezdi azt a mini fenekét. Akár ül, akár áll éppen. Akár egy játék zenél, akár én énekekek.

A Wick reklámjára mindketten azonnal felkapják a fejüket, nem tudni, miért.

Felébredtek. Viszlát blog, viszlát sztorik, viszlát mosogatnivaló. Holnap találkozunk (legalábbis a mosogatnivalóval).