Névváltozás

Úgy döntöttem, megváltoztatom a gyerekek nevét itt a blogon, mert egyrészt hosszú leírni, amikor telefonról blogolok, másrészt meg már nem illik hozzájuk. Most már elmesélem, hogyan jöttek: egy kedves barátommal egyszer az ősmagyar neveken poénkodtunk, és kitalálta, hogy írnunk kéne egy kamu ősmagyar névhatározót, gyorsan alkotott is két nevet:

Kenyőce: Délibábok őrizője.

Varog: Kiskunság nyájainak terelője.

(És itt jegyezném meg, hogy nem a magyar eredetű nevek kedvelőin viccelődtünk akkor, hanem egy bizonyos elvakult, rovásírásos-íjász-bőgatyás embertípuson, aki csakazértis.) És én akkor napokig visítva röhögtem ezeken (pontosabban inkább azon, hogy olyan fapofával mondta).

Amikor a gyerekek megszülettek, a kislányom dundi arcához tökéletesen illett a Kenyőce név szerintem, mint ahogy a kisfiam hosszú orrához, és első látásra "Jézusom-hogy-fog-ez-a-gyerek-kinézni" arcához is illett a Varog név. Mostanra viszont Kenyőcének hosszúkás, finom vonású arca és rendkívül huncut tekintete lett, kis Varog meg megszépült (miért nincs olyan szó, hogy meggyönyörűült?), és egyszerűen nehezemre esik leírni néha, hogy Varog, mert olyan, mintha nem is őrá gondolnék.

Úgyhogy mostantól az itthon használatos (egyik) nevükön fogom emlegetni őket.

De még nem tudom, hogy melyiken :D

(Tündér Keresztanyám azt hitte, mindenképpen olyan nevet szerettem volna a gyerekeknek, amit nem lehet becézni, de ez nem így van, egyszerűen csak nem befolyásolt ez a dolog. Mert hát az emberből úgyis gügyögő-becéző idiótát csinál a gyereke iránt érzett eszméletlen szerelem, úgyhogy kerül becenév magától, nem kell szerintem Lajosnak elnevezni a kölköt, csak hogy Lalizhassuk.)