Elmondanám a Nyúlról még az előző, egyelőre piszkozatolt siránkozásom után, hogy ő valami eszméletlenül kreatív, igazán tehetséges művész. Az egyik dolog, amire a vele kapcsolatos tevékenységeimből büszke lehetek, hogy nagyon sokat festünk együtt (közben folyton az egykori rajztanáromra gondolok - Ráhel volt a művészneve -, és reménykedem, hogy a Nyúl meg majd ezekre a mi alkotós estéinkre fog emlékezni, később, amikor fest). Ma este egyedül kezdett hozzá, és mire leértem, egy olyan denevért rittyentett, hogy alig hittem a szememnek.

Később fürdettem:

LCD: "Nagyon szép lett az a denevér! Honnan tudtad, hogy így kell denevért festeni?"
Nyúl: "Van otthon egy plüssdenevérem..."
LCD: "Aha, és arra gondoltál festés közben, ugye?"
Nyúl: "Még mindig arra gondolok. Te mire gondolsz éppen?"