(Jaj, ez egy kb. egy hetes bejegyzés, csak valamiért piszkozatoltam, most meg már csak legutolsóként tudom elmenteni. De amúgy tegnap is korán feküdtek... és ma is korán keltek mondjuk...)

Kedves Isten!

Nem tudom, személyesen olvastad az előző bejegyzésemet, vagy valaki közbenjárt az érdekünkben, de ezúton szeretném megköszönni a tegnapi napot.

Előző éjjel kb. 8-10 alkalommal keltünk fel (legalábbis én) majd egész délelőtt zombiként kóvályogtam kb. 20%-os anyai és háziasszonyi teljesítményt nyújtva, az ikreknek pedig eszük ágában sem volt napközben aludni. ( Ez az a tényező egyébként, ami tönkre tudja vágni a napot, fel tudja borítani mindenki rendszerét, és mindenkit, mondom kivétel nélkül MINDENKIT őrült fúriává tud változtatni.) Miután elmentünk a Nyúlért és dekkoltunk a játszótéren egy keveset, a kicsik délután 6-kor kidőltek, és ma reggelig - érted? Ma reggelig!!! Könnyes a szemem, miközben ezt írom -, pontosabban kb. fél 8-ig aludtak! Jól van, párszor fel kellett kelni éjjel szoptatni, de ki bánja.

Szóval órákig legóztam a Nyúllal; végre nem csak úgy bedobtam a kajáját, mint a börtöncellába (hogy a kicsik ne tudjanak felmászni az emeletes ágyra, és leesni), hanem nyugisan megetettem; bent lehettem vele, amikor fürdött; közben meséket olvastam neki és beszélgettünk.a Nyúl meg tüneményesen viselkedett amúgy. kösz,

A lakás persze olyan, mint a szemétdomb, mert ha már a Nyúllal lehettem, nem pazaroltam az időt takarításra, de kit érdekel? Ki vagyok simulva, se fáradt, se álmos nem vagyok, és még a nap is süt!

Szóval: köszönöm!