Mindig együtt mosunk az ikrekkel, azaz általában Szotymi az, aki végig velem van - így száll a ruhák mosógépbe dobálásának titokzatos tudománya anyáról lányára ugyebár. A mosódió válogatására Mimmó is visszaérkezik, mindig ők teszik a dióhéjakat a zsákocskába. Legutóbb is így volt, felváltva rakták, én meg számoltam. Mimmó a zsákba tett egyet.
"Öt..." - mondtam.
"Hat..." - mondta Szotymi, és bedobott a zsákba egy dióhéjat.
"Hét!" - mondta Mimmó is, és betette a hetediket.
Hö, még jó, hogy odavoltam a gyönyörűségtől és tapsikolva ujjongtam! Aztán ahogy teltek az órák, egyre biztosabb lettem benne, hogy csak képzeltem a számolásukat, valójában csak valami mást mondtak.

Aztán ma megint ott álltunk, Szotymi elkezdte berakni a dióhéjakat a zsákba és közben nagy sietve sorolta: "Hat! Nyocc!" Annyira tündéri volt!

Jó, nyilván tudom én is, hogy nem számolnak ténylegesen, csupán megjegyezték a számokat, mint valami mondókát, szóval nem akarom itt zseninek beállítani a gyerekeket. (Bár attól még azok :-D) De annyira imádom, ahogy beszélnek, ez meg különösen édes volt tőlük.