Tudom, mondtam már sokszor, mennyire tetszik nekem mindhárom kölyök, de mostanában Mimmó olyan szokást vett fel, hogy egyszerűen muszáj belé halálosan szerelmesnek lennem.

Szóval képzeld el, hogy játszunk - mondjuk hármasban délelőtt, vagy négyesben délután -, és akkor egyszer csak észreveszem, hogy felfigyelt rám, és majd mindjárt oda fog jönni hozzám. És tényleg jön, az ölembe bújik, elkezdi nagyon finoman simogatni az arcomat a puha kis kezével, és figyeli, hogy mit szólok hozzá. Hát mit szólnék: olvadozva nézem azt a tökéletes, világos kis arcát, a hegyes állát, aztán annyi, tartja a kezét pacsira, akkor már biztosan odajön Szotymi is, és kész.  Na ő meg aztán a nagy manipulátor, ő nem simogat, hanem puszit ad, ha például
- valamit szeretne, vagy
- valamiért rászóltam.

Elvesztem! :-)

Ellenben a szegény kis Nyúllal kettesben töltött idő ma is - mint minden egyes nap - majdnem 0, és az a kicsi is este 10 után volt már.

Egy ismerősöm, aki két sün boldog gazdája, tegnap mesélte, hogyan került hozzá a második sün: egy kamasz kapta, aki aztán egyáltalán nem törődött vele. A kis sün utálatos lett, bizalmatlan, ellentétben a másik, kezdettől fogva szeretetben nevelt sünnel. A kis undok féltékeny a másik sünre (pedig az meg imádná), és amúgy is csak egyetlen személyt szeret: akit apukájául választott. Mert bármennyire utál is mindenkit, azért egy bizalmasra csak szüksége van neki is...

A Nyúl eléggé hasonlít erre a kis sünre.  Annyira hiányzik! Annyi mindent szeretnék vele csinálni, de egyszerűen nincs rá mód a kicsik miatt. Hétvégén volt egy küldetésem, Tetkós vigyázott a kicsikre, amíg én postára mentem - és bár a Nyúl  nem akart jönni, azért csak elrángattam magammal, hogy kettesben lehessünk egy keveset. Olyan jó volt!

Jaj, annyira szeretnék neki tanítani egy csomó mindent, meg egyáltalán, csak vele lenni kicsit, de itt Pesten senki sem segít ebben, ugye, otthon meg, ahol Dzidze mondjuk ellenne az ikrekkel, a Nyúl már eleve nem velem akar lenni, hanem bárki mással. Mondjuk Dzidzével, ugyebár... :-D

De nem adom fel: ami ma nem jött össze, majd összejön holnap.