Krupp

Három héttel azután, hogy ő is átesett a háromnapos lázon, Mimmó most megint beteg volt, arra céloztam odaát. Azt gondoltam, nyáron a kruppot el lehet felejteni, de bebizonyosodott, hogy nem. Az úgy kezdődött, hogy itt volt Tündér Keresztanyám, elaltatta a kicsiket, én palacsintát sütöttem, és közben olvastam. Épp egy beteg kisgyerekről. "Köszönöm, Istenem, hogy az én gyerekeim egészségesek", mondtam magamban. Nem túlzok: néhány perc múlva hozta Tündér Keresztanyám Mimmót, hogy olyan furcsán köhög, mintha lenyelt volna valamit. Tényleg furcsa volt, mintha fuldoklott volna valamiben, mintha hiába próbált volna felköhögni valamit. Száraz köhögés. Remek. 

De aztán Mimmó megnyugodott, meg mindenki más is. Az éjszaka viszont pokol volt, alig aludtunk, fuldokolva köhögött és sírt, én pedig magamban hálálkodtam, hogy odakint szakad az eső és hideg van, az ugyanis nagyon hamar jót tett a szőkének, amikor kiálltam vele az ablakba. A "kruppkúp" még májusban lejárt (gondoltam, elég lesz a hideg idő beköszöntével újat íratni), de szerencsére Nurofen volt itthon, és ő legalább olyan gyerek, aki be is veszi. Igyekeztem minél tovább várni a lázcsillapítással, viszont szemmel láthatóan olyan rosszul érezte magát és annyira fájt a torka, hogy egy idő után nem agyaltam tovább ezen a gyógyszeresdin.

Tegnap még sokat sírt, nyűgös volt és nonstop szoptatni kellett, meg rengeteget aludt is napközben (halleluja!) A mostani éjszaka viszont már sokkal jobban telt, ma reggel pedig gyógyulásának jeleként ébredés után kedélyesen magyarázott mindenfélét az ágyban. (Annyira édes, tájszólással beszél ugyanis. "Vóóót", "hóóó' vagy?", meg ilyeneket mond :D) Ennivaló volt megint, tüneményes, puszilgatni való (jól van, betegen is az volt). Aztán épített egy hatalmas tornyot, közben egyfolytában szövegelt, hogy kinek építi, kinek mutatja meg, hogyan fogja felépíteni, ilyesmit. Bogaraaam...