Kicsi nyulacska

Szotymikáról méltatlanul keveset írok, pedig ő amellett, hogy igazi nő, igazi egyéniség is. Eszméletlen logikája, humora és érzelmi intelligenciája van, ő az, akire a rokonság a leggyakrabban csóválja a fejét, hogy hát ilyen nincs is, ez a kislány egy... egy... egy... És akkor gyorsan hozzáteszik, nehogy megsértődjek, hogy persze Mimmó is, meg a Nyúl is, na de Szotymi... 

Nagyon édes és okos dolgai vannak, és borzasztóan sajnálom, hogy ezeknek csak töredékét van időm leírni, mert töredelmesen bevallom, szeretem visszaolvasni a blogot, és nagyon jól szórakozom azon, hogy miket mondtak és csináltak. (Ez olyan furcsa, nem? Ha valaki azt mondja, hogy szívesen olvassa a saját naplóját, az nem baj. De ha valaki azt mondja, hogy szívesen olvassa a saját blogját, annak olyan fura mellékíze van. Sebaj.) És utálok videózni (mert a videók sok helyet foglalnak), ami nagy kár, mert nagyon szeretek viszont régebbi videókat nézni, és tudom, hogy az idő múlásával mind egyre értékesebb lesz.

Na de térjünk vissza Szotymihoz. Őróla azt mondják, hogy "még a hóembert is meghülyíti". Ezt egy mai példával tudom igazolni.

Szotymi ma a tárcámat pakolta ki, én meg néztem bambán és hagytam, mert olyan álmos voltam (=olyan korán keltek), hogy szerintem azt is hagytam volna, ha a születési anyakönyvi kivonatokat vágja fel cikkcakk ollóval. 

Óvatosan a tenyerére helyezett egy blokkot, arra, mint egy fészekbe egy kétszázast, és hozta nekem: "Fogtam nyulat!"

LCD: "Fogtál nyulat?" Érthető módon nem akartam hinni a fülemnek.

Szotymi büszkén: "Igej!" Azzal ment is tovább Mimmóhoz. "Fogtam nyulat!"

Mimmó éppen elmélyülten játszott valamivel, de mivel Szotymi a másik fele, udvariasan felnézett, és szemben találta magát a kétszázassal. Az látszott az arcán, hogy WTF, csak szórakozol, igaz-e, úgyhogy Szotymi barátságosan bátorította: "Megsimogathatod!"

Láttam Mimmón, hogy az események ilyen alakulására ő se számított, de szemrebbenés nélkül nyújtotta a kis mutatóujját, és megsimogatta a kétszázast. "Kicsi nyulacska!", mondta neki kedvesen.

Én itt már vinnyogva röhögtem, és akkor Szotymi visszajött hozzám, és az orrom alá tolta a pénzt. "Megsimogathatod te is!" Így hát mit volt mit tenni, én is megsimogattam a kétszázast, és, hogy ne tűnjek bunkónak, közben én is gügyögtem: "Kicsi nyulacska..."

Este elmeséltem Tetkósnak, és mivel még ott volt a blokk és a kétszázas, el is mutogattam neki a jelenetet. Aztán leraktam a pénzt a kanapéra, és elindultam fürödni, de Tetkós még odaszólt: "Szotymi nyulát ne felejtsd itt!"