Már az is nagyon cuki, amikor egy kisgyerek beszél, de amikor két kisgyerek beszélget, hát arra nincsenek szavak. Ma egy állatos könyvet nézegettek, és Mimmó (aki minden elalvás előtt azt állítja magáról, hogy ő egy fekete macska, és azt mondja, hogy simogathatom a nyakát) megkérdezte Szotymitól: "Te szereted a sziszát? - aztán, hátha Szotymi nem tudja, mi az, folytatta: - Vagy makkát?" És ahogy mondta, olyan pestiesen affektálva, te... 

Aztán meg Szotymi valami nagy butaságot csinált, én pedig morogtam magamban, vagy rászóltam, már nem is emlékszel, ő meg azokkal a szép kis ibolyaszemeivel nézett kíváncsian: "Mérges vagy rám... kicsit?" Persze erre nevetnem kellett, még a haja is úgy állt, mint egy ártatlan kislánynak, aki valami butaságot csinált. "Nem vagyok, imádlak!" "Imádsz? Hmmm... Hmmm... Szejetlek." Most erre szokott rá, hogy ölelget, és amikor átölelem, nagy boldogan hümmög. Ennivaló. Ja, és megtanítottam, hogy minden csúnya szó helyett azt mondjuk, hogy "buta", vagy "nagyon buta". Most már ott tartunk, hogy kijavítja magát. Ha meg a Nyúl beszél csúnyán*, azonnal rászól: "Ilyet mondunk neeem!" (Úgy beszél, hogy a tagadást nagy cselesen a végére hagyja, pl. mit tudom én, "Én szeretem az almát neeem.")

Persze most szépen minden kiment a fejemből, minden párbeszéd, amit a nap folyamán kihallgattam, úgyhogy azt hiszem, itt az ideje, hogy eltegyem magam holnapra. Azaz mára. Ááááááááá...

*A Nyúl ma emberére akadt, mert játszott egy kisfiúval a TÖMEGjátszótéren, aki aztán előbb kezdte el mondogatni, hogy "fasz", mint a Nyúl (a Nyúl csak a két haverjával engedi el magát így, idegenek előtt nem, szerencsére). Végül úgy felidegesítette a Nyulat (pl. rugdosta a csúszdán, nagyon csúnyán beszélt vele meg ilyesmi), hogy a Nyúl nagyjából megverte, én meg odarohantam, és nagy bölcsen azt mondtam a fiamnak, hogy azért hagyja abba, mert nem azt látják, hogy a kisfiú mit mond, hanem, hogy ő veri, és őszintén szólva nem is gondoltam erről többet. Finoman szólva vannak szocializációs problémáim, tudom. Igazából azóta nem izgat ez, amióta rájöttem, hogy mások sem különbek, ami felszabadító és idegesítő is egyben. :)