Anya ma lenyírta Szotymi meg Mimmó haját (a Nyúl meg, mivel már komoly férfi, a saját igazi fodrászához megy a jövő héten). Szotymikának, a kicsi dívának épp csak a frufruját, hogy lásson, Mimmót viszont elég szépen megkopasztotta, csak úgy hullott az a finom, szinte fehér haj, volt mit eltenni emlékbe.

Kicsit sajnáltam, mert úgy odavoltam érte, olyan jó volt belepuszilni abba a selymes puhaságba, de amióta rövid a haja, na azóta meg végképp nem bírom abbahagyni a puszilgatását, tiszta hülye vagyok.*

A királykisasszony frizuráját szerintem még lehetett volna igazítani, mert így eléggé nyolcvanas évekbeli, de hihetetlen módon ő még így is cuki. És amikor felemelem őt - olyan de olyan könnyű -, automatikusan rámcsukódik mindkét karja és lába, és a füle mögé simítok egy tincset, ami már ott is marad neki, akkor olyan jó.

A Nyúl meg Szenteste óta denevérjelmezt visel a pólója fölött vagy helyett, és annyira imádom, hogy így tud szeretni valamit! És nagyon okos és nagyon rossz, tehát pont jó gyerek :-)

Nyugalom, azért nem olvadok el teljesen, mert továbbra is folyamatosan vonyít a háromból legalább egy (de olyan apró hülyeségeken vesznek össze, hogy nem hiszed el).

*És továbbra is létező félelmem, hogy kopasz foltot puszilok a gyerekeim fejére nagykorukra.