Mimmó ma éppen menetben volt, amikor elkaptam egy puszira. Először ficánkolt, de hamar rájött, hogy ez jó, úgyhogy hátradőlt az ölemben és udvariasan társalgást kezdeményezett: "Szia Anya, jól vagy?"

Később sehogy se bírtam beterelni a fürdőbe egy fogmosásra, kínomban csikizni kezdtem. Ő meg csak kacagott, és amikor beszélni tudott, azt mondta: "Ne csikizz! Szeretlek, de ne csikizz!"

Szotymival meg ma légtornászokat néztünk a tévében. Tátott szájjal figyelt, néha kommentált, aztán egyszer csak rácsapott az asztalra: "Na! Ha én nagy leszek, tornázni fogok. Ott leszel majd velem?" És én még emlékszem, amikor oviban a védőnő megkérdezte tőlem, mi leszek, mire én azt feleltem, hogy tévétornász, szóval nagyon boldog lettem, és azt feleltem, hogy persze, ha akarja, akkor minden egyes alkalommal ott leszek.

(Amúgy szerintem minden kislány álmodik arról, hogy tornász vagy táncos lesz, ha felnő.)