Az ikrek már nagyon el akarnak jönni a munkahelyemre, de egyelőre hárítok. (Múltkor elmerészkedtem kettejükkel a Sparba, akkor tuti megőszültem a hajfesték alatt, mindazonáltal ők cukik voltak és nagyon élvezték. Nagyon. Nagyon.)

Továbbra sem tudok aranyosabbat felidézni, mint amikor reggel húzom fel a cipőmet (félórás késésben, de ki számolja), és felül az ágyban egy cingár, trikós-bugyis kis illető égnek álló hajjal, odajön, kézzel-lábbal átölel, a nyakamhoz dugja a kis arcát és ott pihen még pár másodpercet, amíg beleszagolok az alvásillatú, puha hajába. Tegnap (meg ma is) Mimmó volt a soros. Meglepően élénken közölte egyszer csak, hogy ő pedig ma jön velem dolgozni. Elmagyaráztam neki amit ilyenkor mindig, aztán bevittem az apjához mesét nézni, hogy elfelejtsen (nem szeretem, ha az ablakból integetnek, parázok akkor is, ha csukva van az ablak).

Szóval tegnap sem vittem magammal. Ellenben egy doboz tejet igen: először munkába, majd délután H&M-be és Terranovába, aztán haza.