2018. március 17., szombat

1. Szotymi

A hétvégén vezettem, méghozzá nem is csak földúton, hanem a Dömsöd nevű világváros zsúfolt főutcáján (értsd: egyetlen járművel találkoztunk, egy biciklis jött szembe). Igazán el voltam ájulva magamtól, mert tök magabiztos voltam, végre megértettem, miért mondják, hogy nézzem meg a tükörben, mennyire vagyok az út szélétől. Végül gyönyörűen beparkoltam egy busz mellé a kutyaszaros játszótérnél.

A gyerekek egy szót sem szóltak, szemmel láthatóan nem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak, hogy ki vezet, és ez csak tovább növelte a magabiztosságomat.

Aztán este, elalvás előtt Szotymi odabújt hozzám és ezt suttogta: "Anya... amikor te vezettél, én úgy rettegtem, hogy belemegyünk egy házba vagy fába, vagy akármibe."

2. Mimmó
"Anya, legközelebb a lecsóba ne tegyél hagymát, paprikát meg ilyen hülyeségeket, jó?"

3. Nyúl
Életem egyik legcsodásabb koncertjén voltam a múlt héten: Scarlet Aura (nem volt nagy szám) - Beast in Black (örök szerelmem lesz, az tuti) - Rhapsody (róluk gondolom, semmit se kell mondanom). Másnap még mindig a zene hatása alatt voltam persze, és gondoltam, megmutatom a Nyúlnak, mi szól a fejemben folyamatosan. Ez:

Meghallgattuk, utána várakozásteljesen kérdeztem - gondolván, hogy épp most mutattam meg neki a következő kedvenc nótáját: "Na? Naaa? Ugyeee?" 

Becsületére szóljon, ő megpróbált nem megbántani: "Nem rossz, tényleg... de azért a Five Finger Death Punch-hoz képest ez csak ilyen kis tinglitangli."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése