"Jaaaj! Ez megnúz! Nadon pisziii!"

Ez biztos, hogy szállóige lesz nálunk, ma is elmondtam vagy tízszer, csak úgy. (Bocs, tegnap. Ma még csak tornáztam és a szárítóról leszedett ruhákat hajtogattam.)

Eredetileg Mimmó mondta péntek este, amikor hazahozta őket Tetkós. Nagyon vidámak voltak, mindig így jönnek haza, amikor Tetkóssal vannak. Úgy lépnek be az ajtón titokzatosan mosolyogva, mintha valami nagy buli díszvendégei lennének, és a jelenlevől csak rájuk várnának, hogy kezdődhessen a pörgés, és hát végül is... 

És nagyon boldogok, hogy találkozunk, teljesen fel vannak pörögve és röhögcsélnek, ölelgetnek és mesélnek. 

Na szóval pénteken húztam le róla a túlságosan szűk nyakú pulcsit, ő meg nevetve kukorékolt, hogy "Jaaaj, ez megnúz, nadon piszi!", a többiek nem is biztos, hogy meghallották ezt, de én nevetőgörcsöt kaptam, mert nem is használjuk azt a szót  hogy "megnyúzni", és annyira aranyos volt tőle. És igen, beszédhibás, de igen, jár logopédushoz, és nem, ez nem befolyásolja azt, hogy mennyire vagyok szerelmes abba a bolondos, szőke angyalfejébe.