A Nyúl megkapta a félévijét. Kitűnő lett, négy dicsérettel (nyelvtan, angol, matek, informatika). Ez szerintem elég jó. Idén se tanultunk együtt, bár egy vagy két alkalommal hozott haza házit, és megkérdezte, hogy kell csinálni.

A költözéssel kapcsolatban végig úgy gondolkodtam, hogy nem szeretném, ha a gyerekek egyik pillanatról a másikra elhagynák a megszokott közösségeiket, sőt: az ikrekkel eleve azt terveztem, hogy az iskolát kezdik az új helyünkön, a Nyúl pedig a felső tagozatot. Mivel tavaly teljesen függött a legjobb barátaitól, azt gondoltam, ő is ezt szeretné, igazából nem is beszélgettünk erről, mert nekem annyira egyértelmű volt.

Aztán nemrég csak rákérdeztem, és igencsak meglepett a válasz. A Nyúl ugyanis nem bánja, hogy el kell jönni a mostani sulijából. Megkérdeztem, ki miatt, mert ez valahogy egyértelmű nekem, hogy az ember közérzete a többi embertől függ. Az osztályban van két problémás gyerek, egy kisfiú és egy kislány, akik eléggé megnehezítik a mindennapi munkát és életet (és természetesen ki lettek kiáltva főgonosznak, de erről most elég ennyi), de még így is elég jó a közösség szerintem. Sajnos a szülők néha teljesen irreális módon és túl nagy mértékben avatkoznak bele az osztály dolgaiba, szerintem teljesen elszaladt velük a ló. Na mármost a fiam nem a két problémás gyereket nevezte meg első körben, hanem két lányt, és jaj, nagyon nehezemre esik most, hogy ne írjam le az első kifejezést, ami eszembe jut. Szóval két lányt, akik barátnők, és piszkálnak, csúfolnak, lenéznek, leszólnak... Véletlenül pont az egyikük nagymamája volt az, aki egy éve a szülői értekezleten nagy po... hanggal lebuzizta többek között a Nyulat is. A másik lány anyja pedig egy másik vita alkalmával (ugyanazon a szülői értekezleten) azt találta mondani, hogy ha az ő gyerekét bántja valaki, azon ő átmegy kocsival oda-vissza. Ööö... Rajtuk kívül nem sok vehemens ember van a szülők között, de azért vannak még. És ha valakitől féltem a Nyulat itt, akkor nem az osztálytársakra, nem a tanárokra, hanem leginkább a szülőkre gondolok. Eléggé a figyelem perifériáján vagyunk idén, de a tavalyi botrányból kiindulva, sose lehet tudni.

A Nyúl egyébként jól érzi magát ebben az iskolában is, mert mint mondtam, a közösség alapvetően rendben van, az osztályfőnök és a tanári kar is, de azt hiszem, ez utóbbiak nem fognak neki túlságosan hiányozni.

Az új iskolát már kiválasztottam neki(k) az új helyen, már amennyire a rendelkezésre álló minimális információ alapján ki lehet... jól van na, érzésre választottam, és tényleg teljesen véletlenül a házunkhoz legközelebbit.

Egy gonddal kevesebb tehát. Most viszont elkezdett arról beszélni, hogy szeretne nyolcosztályosba járni, ami engem nem vonz, mert őszintén szólva nem szeretném fölösleges stressznek kitenni, de ez nyilván csak egy tényező, majd beszélünk még róla. (Ha esetleg van tapasztalatod vagy véleményed ezzel, mármint az iskolaválasztással kapcsolatban, oszd meg nyugodtan.)