A ballagási ruha

Vasárnap

Gondoltam, nagyjából felkészülten várjuk a ballagást, van Szotyminak egy apró fehér pöttyökkel díszített sötétkék rövidnadrágja, fehér harisnyája meg kétféle ünnepi balerinacipője (csillámos fehér az egyik, meg selymes sötétkék a másik - mert igen, kissé túltoltam a karácsonyi készülődést is). A rövidnadrágba fűztem új gumit, hogy ne essen le a cingár testű babámról, fehér blúz meg majd lesz valahonnan, gondoltam. (Amúgy van is olyanunk, aminek hosszú az ujja, hát istenem, fel kell hajtani - de ez már csak most jutott eszembe.) 

Hétfő

A dokinál tett látogatásom után bejárom a Shopmarkot fehér blúzért Szotyminak, végül a lélektani határ fölötti áron találok egy egyszerű, széles nyakú fehér pólót. Sajnos annyira széles az a nyak (persze végig bevarrt gumival, véletlenül se lehessen új gumit belefűzni gyorsan), hogy simán be lehet látni a lányom köldökéig. Nem baj, majd összevarrom elöl, gondolom.

Kedd

Pihenek, bibibí. Elvégre betegszabin vagyok.

Szerda

Nem hagy nyugodni a dolog, szétnézek a Kökiben, és a turkálóban találok is egy ugyanolyan stílusú szép, hófehér pólót, csak megfelelő nyakkal. (Fillérekért, ofkorsz, bár itt ez most másodlagos, fehér blúzból egyszerűen hiány van.) Meg akkor már gyorsan veszek hozzá egy sötétkék szoknyát is egy másik olcsó boltban, merthogy hátha szoknyában kell nekik menni, hát az az ünnepi viselet, nem?*

Csütörtök - a ballagás napja

Indulás előtt harminc perccel még a szoknya derekát varrom be, merthogy a karcsú hercegnőre az is bő, persze. Amikor már ki van készítve nagyjából két öltözetnyi ruha (pöttyös rövidnadrág, szoknya, póló, harisnya, két balerina, világmindenség), rácsodálkozom a szekrény tartalmára. "Amúgy - jegyzem meg - a sötétkék csipkeruhádban is jöhetnél fehér boleróval, ha szeretnél." "IGEEEN!"

A többieknek köszönjük a közreműködést. (Azért felpakolom az összes cuccot, hátha történik valami, így aztán Szotymi fehér cipellőben megy, sötétkékben jön.)

Eközben Mimmóra kikapok a szekrényből egy Nyúltól örökölt fekete farmert, meg egy ki tudja, kitől örökölt, hosszú ujjú fehér inget, ami már eleve vasalva (wtf... ez nem lehettem én) lóg a szekrényben. Ehhez felveszi azt a fekete focicipőt, amiben amúgy is jár, bezselézi a haját... és csak csodálom és csodálom...

Péntek

Visszaviszem a széles nyakú pólót. Biztos, ami biztos, levásárolom az árát... sokszorosan...

*Tévedésben éltem az ünneplő ruhát illetően, a gyerekek öltözékei a színskála minden színében pompáztak, bár természetesen mind közül a rózsaszín (királylányruha) volt többségben. Mindenesetre örülök, hogy a lányom a csipkeruhát választotta, mert a hagyományos sötét szoknya-fehér blúz összeállításban kilógott volna a sorból.