Elmesélem most, amíg még tart a dühöm, bár azt rögtön az elején hozzá kell tennem, hogy ez az eset soha nem történt meg. Pláne nem velünk, dehogy. Kitalált történt, ha úgy tetszik, hazugság.
Adott egy testvérpár, akik negyedikesek, második éve tanítja nekik az egyik tárgyat az adott tanár, Y néni. (Ezek az emberek természetesen a valóságban nem léteznek, csak kitaláltam őket, vagy ahogy még jobb: csak idehazudom őket.)
A testvérek közül az egyik tipikus jó gyerek (mármint iskolában), majdnem kitűnő, az égadta világon semmi gond nincs vele. A másik gyerek neccesebb, ő mostanra már végleg bekerült a "rossz gyerek" feliratú dobozba. (Vannak még gyerekek ebben a dobozban, de úgy érzem, őt már teljesen letaposták az aljára.) Rendszeresen hiányzik felszerelése, a tolltartójából mindenét elhagyja (a radírja akkor marad meg csak 1 napnál tovább, ha az anyja egy hosszú fonallal a tolltartóba kötözi), mindig koszos a ruhája délutánra (mint egy igazi, belevaló GYEREKNEK), legtöbbször szakadt is (következetesen a pólónak ugyanaz az oldala, alul, tavaly a nadrágjainak az egyik térdével volt így, nyilvánvalóan ez valami feszültséglevezetéshez kapcsolódik, addig piszkálgatja, míg lyukas nem lesz). Sokszor nem figyel az órán, képtelen nyugodtan ülni a padban, az írása csúnya, az írásképe rendezetlen, a füzetei saláták. (Az anyja néha meghúzgálja az alsó zónás betűk szárait éjszaka, hogy olvashatóbb legyen az írás, és legalább ebbe ne kössenek neki bele.) A gyerek egyébként nagyon okos, sokszor elcsíphető, hogy jobban gondolkodik, logikusabban, mint a majdnem kitűnőre értékelt testvére (akinek egyébként pont a matek húzza le a jegyét sajnos, az csak 4-es. Rosszgyereknek mellesleg 3-as). Mindketten tudtak olvasni már az iskolába kerüléskor anélkül, hogy valaki célirányosan tanította volna őket, Rosszgyerek százas számrendszerben számolt már elsőben.
Mostanra már abszolút nem érdeklik az eredményei, olyan ellenérzés van benne a tanulás iránt, ami szinte legyőzhetetlen. Mintha teljesen kiöltek volna belőle minden lelkesedést. Persze az anyjuk próbál velük készülni, de valahogy mindig estére csúsznak ezek, elalvás előtt ismételnek a dolgozatokra. (Az iskolából legkorábban du. 5-re érnek haza, heti 2 napon Jógyerek edzése miatt du. 6-ra, pénteken jönnek csak el 1-kor, tehát hétköznap napi 4-5 olyan órájuk van, amit gyerekként tölthetnének, ebből kell még tanulásra ellopkodni. Mindennaposak a "napköziben nem dolgozott" típusú beírások, azokat a házikat szintén otthon, a gyerekidőben kell pótolni. Minden napra van valami. A legjobb: "órán vizet ivott egy fecskendőből, elvettem és kidobtam" (értem, köszi, pénzért vásárolt fecskendő volt Halloweenre, ivásra való. Bár nem tudni, miért kellett bevinnie áprilisban, de csupaszítsuk le a dolgot: órán vizet ivott. Aki ilyet csinál, az nyilvánvalóan más aljas tettekre is képes.) Rosszgyerek mostanra már abszolút nem figyel órán, fekszik a padon, nem tud rendesen ülni, stb., az utóbbi napokban mindenféle fiszemfaszom dologgal beírást kap. (Az osztályfőnök szerint eddig nagyon sok mindent elnéztek már neki, most úgy döntöttek a napközis tanárral, hogy akkor mindenért írnak mostantól.) Két komoly, sírásos dührohama volt az iskolában. Gyakran beteg (nem szimulál, ténylegesen megbetegszik), és ha otthon marad, mindenki megkönnyebbül: ő is, az anyja is, és nyilvánvalóan a tanárok is.
Igazgatói figyelmeztetést azért kapott, mert úgy gondolja, neki kell az osztály bohócának lennie és folyton szórakoztatni a többieket. Egy alkalommal, amikor az osztályfőnök kiment, ő felpattant, és mondott egy viccesnek szánt, meggondolatlan mondatot, amiben volt egy csúnya szó és egy sértés is. Még szinte meg sem mozdult a kilincs, az osztálytársai máris egymás szavába vágva, ordítva árulkodtak rá. (Ezt követően volt az egyik sírásos dührohama, és én - azzal együtt természetesen, hogy nem gondolom, hogy szabadna csúnya szót használni az iskolában -, értem azt a mélységes, őrületes csalódottságot, amit amiatt érzett, hogy szórakoztatni akarta a bagázst, azok meg cserébe jó, mocsok, magyar módon bemártották.)
Van néhány gyerek (min. 2), aki első osztály óta piszkálgatja, és mára már ő is visszaadja a dolgokat. (A másik, büntetésre okot adó dolog, hogy behülyítik: "menj már oda, szólj be nekik" vagy "adok egy ötezrest, ha megdobod azt az autót".) Ilyenkor persze ő is büntetést kap (de legalább már a másik fél is, hála az égnek).
Sajnos Rosszgyerek anyukája régen úgy látta jónak, hogy arra tanítsa a gyerekeit: ne árulkodjanak. Rosszgyerek ehhez tartja magát. "Anya, én nem fogok árulkodni, mert akkor elveszítem a barátaimat."
Barátait, pfff... Erről majd egy következő posztban.
Ugyanakkor nem arra szeretnék célozni, hogy nem szeretik őt, mert nem így van. Az osztályfőnök elmondása alapján is Rosszgyerek egy rendkívül melegszívű, kedves gyerek, akivel szívesen játszanak, szívesen bandáznak. Segítőkész, és az osztálytársai kistestvéreivel olyan gyönyörűen bánik, hogy belesajdul az ember szíve. Jólelkű, nincsenek hátsó gondolatai. (Sokkal jobb ember, mint az olyanok, akik önkéntes igazságosztóként ordítva árulkodnak, csak hogy gondot okozzanak másnak, benne soha nincs ártó szándék. Ezt már csak én teszem hozzá persze. Nem, nem szentté akarom avatni, de aki ismer jólelkű embert, aki folyton bajba keveredik, az tudja, miről beszélek.)
Na de ennyi bevezetés után vissza a történethez, ami sosem történt meg, persze.
A történet elején említett tanár tanítási módszereihez tartozik a rendszeres kiabálás, füzetdobálás, pad rugdosása. Két ujjal, undorodva megfogja a füzetet (nem csak Rosszgyerekét): "mi ez, kutyaszar?", míg a gyerekeket lehülyézi, de csúnya szavak használata nélkül is folyamatosan lekezelően, becsmérlően beszél velük. Gondolom, nem minddel, persze. (A tárgy előző tanára egyébként "X bácsi, az élő sátán" néven futott az osztályban, sose tudták megmondani, miért nem kedvelték, de ő elment, a Pokolban pedig úgy döntöttek, ráküldik a hálátlan kölykökre a valódi sátánt.) Az osztályban van olyan gyerek, akinek rokonát tanította Y néni, és ők emiatt választották inkább a másik tantárgyat, hogy a gyerek ne kerüljön vele kapcsolatba. (Nyilván nincsenek illúzióim: ha ezt kérésre el kellene mondaniuk Y néni ellen, valószínűleg nem tennék meg.)
Volt, hogy úgy üvöltött Rosszgyerekkel, hogy még annak a testvére is sokkot kapott. Az anyuka aznap felhívta az osztályfőnököt, de le lett szerelve azzal, hogy Y néni nagyon jó tanár, tanulni kell nála, oszt akkor majd szeret. Háhá.
Hétfőn Rosszgyerek nem hallotta, hogy valamilyen feladat javítását kell leírni. Erre Y néni újra üvölteni kezdett vele, és megrángatta. A bal vállát, a kezét, és közben meg is karmolta kicsit (ez gondolom, járulékos dolog volt, és nem is látszott már délutánra). Óra után két kislány is döbbenten nézegette Rosszgyerek vállát, milyen piros lett. Az osztály nagy része egyébként ezt a tárgyat tanulja, tehát még egyszer mondom az osztály többsége tanúja voltak az esetnek. Rosszgyerek már nem is mondta el a dolgot óra után az osztályfőnöknek, hisz megszokta, hogy nem várhat semmiféle igazságszolgáltatást. Sajnos tízévesen nem tudta, hogy azonnal le kellett volna fotóztatnia legalább a vállát.
Délután 5-kor, amikor az anyukájával találkozott, már csak egészen picit volt piros a válla.
Rosszgyerek legjobb barátja aznap sokkolva ment haza az iskolából, és amint belépett az ajtón, mesélte az anyjának, hogy mi történt, ő pedig már hívta is Rosszgyerek anyját.
Az anyuka a történteket aznap este megírta az osztályfőnöknek.
(Erős mellékszál: anyukát aznap megkereste egy szülő, Rosszgyerek JÓ BARÁTJÁNAK anyja, hogy Rosszgyerek valami légbőlkapott dologgal henceg, valami cigis dologgal, és ő félti a fiát, beszéljen már Rosszgyerekkel az anyukája, ja, de ne árulja el neki, melyik barátja árulkodott rá, köszi. Rosszgyerek anyukája visszaírt, majd megkérte a szülőt, kérdezze már meg a gyerekét, mit látott, mit tett aznap Y néni Rosszgyerekkel. Sosem érkezett válasz. Ellenben - égnek áll-e már a hajad? Mert az enyém már igen - másnap bekerült a Krétába egy tájékoztatás erről. Idézek belőle: "Miután ő rendszeresen valótlanságokat állít önmagáról, társairól és a pedagógusokról is, most szívből remélem, hogy ez egy újabb hazugság!" Tehát ebbe már cselesen bele lett szőve annak sugallása is, hogy amit Y néniről mond, az sem igaz. Erről a dohányzással dicsekvésről az osztályfőnök egyesével, négyszemközt kérdezett ki minden gyereket.)
És most jön a legjobb rész, tanuljatok belőle, hogyan kell ellehetetleníteni egy gyereket... ó, te jó isten, úgy remeg a kezem, hogy leírni se tudom.
Az osztályfőnök megmutatta az üzenetet Y néninek (eddig OK), aki "teljesen összetört". Bement az osztályba, ahol Jógyereken megmutatta, mit csinált szerinte Rosszgyerekkel. Kicsit megfogta a vállát. Érted??? Nem Rosszgyereken mutatta meg, hogy Rosszgyerek jelezhesse: "nem így fogott meg, hanem erősebben". Ezután megkérdezték, ki mit látott. Az egész osztálytól, úgy, hogy ott volt Y néni, valamint az osztályfőnök, és várták a választ. (Még egyszer: ott volt az agresszor, aki tanítja őket még másfél hónapig, ahol el kellett volna mondaniuk, .it láttak, mit tett. Tehát erről az esetről már nem négyszemközt, egyesével kérdezték ki őket.)
Mindenki szemlesütve hallgatott. Mindenki. Rosszgyerek TESTVÉRE. Rosszgyerek LEGJOBB BARÁTJA, aki ezzel a hírrel ment haza előző nap. Azok a kislányok, akik Rosszgyerek piros vállát vizsgálgatták. Az összes barátja. Az összes osztálytársa. (Jógyerek: "Anya, értsd meg, nem akarták bajba keverni magukat Rosszgyerek miatt.")
- Az neked üvöltözés, ha azt mondom, hogy "Csillagom, csináld már"? - szegezte neki a kérdést Y néni. - Miért HAZUDSZ?
MIÉRT. HAZUDSZ. (Meg még cifrázta egyébként, kiabálva, de a gyerekek - úgy értem, a képzeletbeli gyerekek - nem tudták pontosan idézni az anyukájuknak.)
És akkor azok a gyerekek, akik egymást túlkiabálva tudtak árulkodni a legkisebb kihágásra, amit egy másik gyerek csinált, most úgy hallgattak, hogy egy pisszenést se lehetett hallani.
Ja, Y néni igazgatóhelyettes. Sose érkezett még rá panasz.
(Ami kimaradt eddig: nincs fogadóórája, nem ad meg telefonszámot. Egy anyuka egyszer megkereste facebookon, mivel nem volt más lehetőséve kérdezni, amikor egy büntetéssel nem értett egyet. Y néni röviden válaszolt, majd a további kérdésekre nem reagált.)
Az eset egy Magyarországhoz hasonló ország Pest környéki településhez hasonló kisvárosába lett képzelve. Mert természetesen sosem történt meg, hazugság az egész.
