Csütörtökön megint Unokatesómnak (aki immár nem csupán újságíró, hanem egyetemi tanár is, bibibííí - alig vártam, hogy ezzel eldicsekedhessek végre) kellett átjönnie a városon, hogy vigyázzon valaki a babákra, amíg elmegyek a Nyúlért oviba. Amikor a Nyúl megtudta, hogy Unokatesóm ott van nálunk, rohanni akart haza, de még el kellett ballagnunk a zöldségesbe, mert másnap szüreti buli volt az oviban, és ki volt írva a falra, hogy vigyünk egy fürt szőlőt. A Nyúl így érvelt:

"Ne foglalkozzunk a szőlővel, ha egy fürt kell, azt majd visz Hanga vagy valaki..."

(Eddig vicces, de a zöldségeshez érve - ami amúgy a környék legforgalmasabb BKV-megállójában van amúgy - élete legnagyobb hisztijét produkálta, majd mellette a fagyisnál folytatta. És borzasztóan büszke vagyok magamra, mert kiakadás nélkül ellenálltam a követelőzésének, csak azt sajnáltam, hogy szar a hajam, amikor pedig végre a figyelem középpontjában lehetek. Szóval egyrészt mégis elmentünk zöldségesbe, majd pedig nem kapott fagyit - kettős győzelem. Utána egy pár másodpercig majd hisztizett, aztán annyira engedelmes és barátságos lett velem, hogy hihetetlen.)