Még mindig az a véleményem, hogy az ikrek fantasztikusan könnyen kezelhető babák, de persze vannak nehéz órák napok itt is. Múltkor már annyira nem tudtam, mihez kezdjek velük, hogy zenét tettem be nekik - és csak akkor döbbentem rá szégyenkezve, hogy ezt még nem nagyon csináltam (egyszer kapcsoltam nekik babazenét, de nem bírták pár percnél tovább hallgatni azt a cincogást szerencsére). Istenem, hiszen a Nyúl négy hónaposan már kemény rocker volt! (És most is folyton a Tépett madarat akarja hallgatni, máskor meg azon kapom, hogy énekelget: "Felvirradt a nagy nap. A rock katonái újra együtt vannak..." Annyira aranyos, hogy elmondani nem lehet. Remélem, oviban lesz egyszer olyan feladat, hogy mindenkinek énekelnie kell egy tetszőleges dalt.)

Gyorsan betettem egy Halász Judit-kazettát, amit már vagy fél éve készítettem ki direkt nekik. Én nagy lelkesen énekeltem Judit nénivel a Micimackót, ők meg tulajdonképpen észre sem vették, hogy bármi szól. Ellenben egy idő után mindketten újra hisztizni kezdtek. Felkaptam a kis Kenyőt, bekapcsoltam a CD-lejátszót - a gyerekek pedig, amint meghallották Alice Coopert, elcsendesedtek (asszem már mondtam, hogy az életem során különböző albérletekben megismert vén szomszédok úgy megnyomorították szegény lelkemet, hogy én vagyok az a rocker, aki csak halkan mer szeret zenét hallgatni, szóval nem azért hallgattak el a babák, mert megrémültek a hirtelen felüvöltő zenétől). A szám végére Kenyőce aludt. A kis Varog végigviháncolta a Detroit Rock City-t, de a Washington Is Next-nél már ő is aludt. De nem ám hogy csak úgy felületesen, affenét. Rendesen!

Olyan büszke és boldog voltam, hogy kedvem lett volna átcigánykerekezni a lakást (de a jelenlegi állás szerint még átsétálni is bajosan lehet rajta). Legkisebb gyerekeink zenei nevelése ezennel megkezdődött, tádámm!

Amúgy azt vettem észre, hogy Kenyőce muzikálisabb, jobban odafigyel, jobban szereti, ha énekelek (jól van, lehet, hogy csak elnézőbb). Ma már neki is lett saját dala, amit én költöttem - a kis Varognak már eddig is volt, az a jellemzője, hogy nagyon gagyi, ő pedig a legnagyobb hiszti közepette is mosolyogni kezd, ha meghallja. (A Nyúlnak is volt ilyenje.)

Ja, meg még az van, hogy tegnap Tetkós X-Faktort nézetett a kis Varoggal (értsd: főzőcskézés közben őt fogta, amíg én Kenyőt altattam), és ahányszor valaki hamisan énekelt, a kis Varog szája legörbült és keservesen sírni kezdett. Nagyon vicces volt :D