Jaj, és el ne felejtsek már megemlékezni róla, hogy 6 hónappal ezelőtt ezekben a percekben éppen főszereplő voltam (aki ismer, az tudja, mennyire kedvemre való állapot ez, sőt, egyedül az ilyet szeretem), miután 16:52-kor kétgyerekesek lettünk, majd 16:55-kor (ami épp most van a telefonom szerint) nagycsaládosok.
Olyan kis puha volt a homlokuk... És csak bámultak azokkal a sötét szemecskéikkel, nem üvöltöttek, nem ám. Köszöntem nekik, ők meg csak néztek. Fantasztikus, elmondhatatlanul szép percek voltak.
Annyira boldog vagyok!
Végre elaludtak, én meg mehetek felmosni.
(Tennék fel róluk "ilyen volt - ilyen lett" képeket, de sajnos összenyálazták a telefonomat, és most se tölteni nem tudom, se rádugni a laptopra.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése