Családi nap

Ma viszont igazából csodaszép, majdnem tökéletes családi napunk volt TELJES LÉTSZÁMBAN. A gyerekek fantasztikusan érezték magukat, a Nyúl tényleg annyira boldog volt, de a minik is...

Az ovi családi napján voltunk délelőtt, csodálatos volt, leírni se tudom, mennyire. Igazán kár lett volna kihagyni.

- Helyszín: oviudvar - tökéletes a gyerekeknek, az összesnek.

- Időjárás: napos, meleg (a babák meg is pirultak kicsit, tudom, ordító felelőtlenség - ráadásul végig nálam volt az 50 faktoros naptej, amelyet direkt erre az alkalomra rendeltem...)

- Társaság: eleve csodaszámba megy, hogy Tetkós ott volt velem, mondjuk utólag látom, hogy ezúttal egyáltalán nem tudtam volna megoldani a dolgot egyedül. A Nyúl csoportjából jó sokan ott voltak a szüleikkel, és engem lepett meg a legjobban, milyen sok ismerősünk van (sőt, még barátunk is, bibibííí - amikor ilyesmi jut eszembe, a belső kis LCD hangosan tapsikolva felujjong, de majd egyszer elmesélem, miért): folyamatosan vigyorogva köszöngettem jobbra-balra, és még az sem érdekelt, hogy nézek ki (nem volt időm sminkelni, különben sem tudom már, hova tették a gyerekek a BB krémemet). És a Nyúl, a drágám... Mániám, ugye, hogy a gyerekeimmel ne bánjanak kirekesztettként soha, sehol. Hát vele nem bánnak. Soha nincs egyedül. Mindig mindenhol összebarátkozik valakivel, de ha tegyük fel, a játszótéren rajtunk kívül még egy csoporttársa van, akivel mondjuk még sose játszott azelőtt, akkor is rögtön egymásra találnak. Pipa.

- Program: "van itt minden, csak szét kell dikházni!" Ugrálóvár, kisállatsimogató (Nyimmó el volt ájulva a kecskéktől), minijátszótér a legkisebbeknek, odakint igazi tűzoltóautó, érdekes és sokszínű műsor (bohóc, táltosizé, tudod, ilyen ősmagyar ruhás dobosok - eszméletlenül megnyugtató volt a dobolásuk és énekük, Nyimmó el is aludt), buborékfújó gép a domb tetején, csillámtetkó (a Nyúl vagy félórát állt sorba, hogy a karjára kerüljön egy csillámos fekete ördög, majd három órán át emlegette, hogy ő igazából dínót akart, de azt Zénó lenyúlta előle), meg minden az égvilágon. Én is rég éreztem ilyen jól magam - nem gondoltam, hogy ilyen hangulatszint elérhető nálam úgy is, hogy közben éppen nem cipőt vásárolok magamnak, vagy ruhát a gyerekeknek*...

Nagyon hálás vagyok most mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ilyen gyönyörű napunk legyen. Remélem, az elkövetkező 5-6 évben minden alkalommal ott lehetünk.

(Aztán itthon ebédeltünk - a rendezvény 13:00-ig tartott -, majd délután még kimentünk az egyik wekerlei játszótérre. Úgyhogy a babák már alszanak, nekem viszont programom van: megyek legózni. És ez szuper!)

*Legközelebb már tényleg veszek ovis feliratos pólót a Nyúlnak.