Ma írtam egy nőnek, ő válaszolt és így fejezte be az e-mailt: "sok örömet a Gyerekekhez!" Mosolyogtam, hogy milyen kedves, hisz engem tulajdonképpen nem is ismer, aztán felnéztem és megláttam a kis Varog nadrágján, hogy hányásba mászott bele nemrég. Elkezdtem keresni a forrást, meg is találtam: a kondigépem forgótárcsájára sikerült odahánynia, természetesen a talpunk helyét jelölő tüskék közé. Letöröltem, aztán a kis Varog nadrágját is lehúztam, közben feltűnt, hogy kakis is - nem vettem volna észre, ha nem nyúlok bele. Na mindegy, végül is teljesen átöltöztettem, de közben elszaladt meztelenül a hideg folyosón, és közben röhögött, és azt hiszem, a nevetésébe külön is szerelmes vagyok...
És most, szoptatás közben is fel- felpattan, hogy a szemembe nézve kuncogjon egyet, és előbb úgy megfejelte az orromat, hogy elsírtam magam.
Közben kis Kenyő elaludt, de amint leért a feje a kiságyban, pattant a folyosón a Nyúl focija, úgyhogy...
Hát így vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése