A mai nap elég vidám volt, ilyenből kéne több, csak mondjuk napi plusz két óra alvással (7-kor keltek, 10:30-12:00 között aludtak, majd 23:00-ig voltak ébren - ja, bocs, egyszer szoptatáskor is aludtak úgy 10 percet).

Rájöttem, hogy a kis Varog talán csak magas akar lenni, azért mászik az asztalra napi... nem tudom hányszor, nonstop. (De tényleg, már reggeli közben letudom az edzést karra meg hasra.) Mert amikor nem veszem le rögtön, csak megállok mellette, ő is feláll, és átölel, és a mellkasomra hajtja a fejét és nem mozdul. Szóval lehet, hogy nem izgágaságból csinálja, csak hozzám akar magasodni? És olyan szerelmesen tud ölelni... Hát kábé, mint én őt. Remélem, erre az érzésre mindig emlékezni fogok.

Meg arra, milyen érzés beszívni a hajuk illatát.

Meg arra, milyen az orrommal megsimogatni az arcukat - azt a sima, tökéletes bőrt.

Meg arra, milyen érzés fogni egy alvó babát. (Amikor 10 órája minden tettem célja, hogy aludjon már, és amikor végre alszik, nem akarom letenni, mert olyan jó így tartani.)

Meg arra, milyen a hangjuk. Mindháromnak teljesen más, de fölösleges felvenni, mert minden eszköz egy csomót torzít sajnos. Imádom a hangjukat (hajnalban kevésbé, napközben egyre jobban, aztán este 10-től megint egyre kevésbé...) Vajon a Nyúlé meddig lesz ilyen csilingelő?

Ja, ő ma felcipelte Tetkós gitárját az ágyára és ott gitározgatott, mint egy kis férfi. (A kajaszolgáltatást és a fürdetést leszámítva megint alig voltunk együtt, de ma néhányszor kijött azért hozzánk.)

A kis Kenyő meg már majdnem aludt, amikor Tetkós hazaért, de felkelt, mert feltétlenül udvaroltatni akart... És ment utána mindenfelé azzal a billegő kis rozinéni-járásával, csak úgy csattogtak a talpacskái a padlón.

Mindhárman szeretik az epret - igen, már azt is ettek, másodszor, mert nem lett tőle bajuk. Mondjuk meghámoztam. Mint a túró rudit.

Ma is volt egy csomó esés. Rengeteg. Már az emeletes ágyra is elkezdtek felmászni - kis Varog majdnem felért, de nem tudott megkapaszkodni a matracban, így onnan esett hanyatt. Hogy hol voltam? Mögötte, hogy elkapjam, csak pont rápillantottam kis Kenyőre, aki meg egy ládára mászott fel...

De jó nap volt.