Tegnap a babákkal elővettem a Play-Doh gyurmákat. Kicsit féltem, hogy enni fogják, de úgy tűnik, megfelelően rossz az íze a cuccnak. Nagyon élvezték a dolgot, annyira, hogy ma reggel fél 7-kor Zozi átballagott a Nyúl szobájába gyurmázni. Egy doboz zölddel tért vissza nemsokára, meg a kéréssel, hogyaszongya "Egün! Egün! Egün! Egün!" , ami ugyebár az "igen"-t jelenti Nyúl-Mimmó-Szotymi dialektusban, és arra utal, hogy én mondjam azt, hogy igen, kinyitom neki, és játszunk. Elolvadtam persze és mentünk játszani rögtön - meg akkor már Mimmó is jött, ha már úgyis felegünöztük, pedig ő még biztos aludt volna vagy egy órát (meg én is vagy ötöt). Hihetetlenül édesen tudnak játszani, imádom, ahogy koncentrálnak, ahogy érdeklődnek minden új iránt, ahogy a kis párnás ujjaikkal felkapnak valamit, aztán alaposan megvizsgálják... Azt hiszem egy újabb "legaranyosabb korszak" jött el.