Tegnap este, amikor végre kettesben voltunk, a Nyúl lefeküdt, kényelmesen elhelyezkedett, én meg betakargattam és átöleltem. Jólesően felsóhajtott: "Azért nekem olyan jó, hogy mindig mindent megkapok! Vagyis hát nem mindent, de azért majdnem mindent." (Igazából szerintem a helyzet tetszett neki annyira, hogy úgy minden együtt volt, kényelmesen, nyugisan.)

És ma, amikor hármasban játszottak a nappaliban és nagyokat kacagtak közben, egyszer csak azt mondta: "Én olyan boldog vagyok most!"

Pedig szegénykére ma is sokat veszekedtem (mondjuk nyilván nem azért, mert csak úgy veszekedni támadt kedvem), sőt, még egy pofont is kapott sajnos (köpködésért).

Ma délelőtt egyébként Tetkós elvitte focizni, de mire odaértek, biciklizés lett a dologból. Itthon azután többször is hanglemezboltot épített kondigép, babakonyha, fiókos irattartó papírdobozok és játéktároló ládák felhasználásával a nappaliban. A testvérei a (tegnap éjjel fullosan kisuvickolt-fertőtlenített) konyhát vették kezelésbe inkább, nem kevéssé hatékonyan. Nálam a padlóra szórt tíz deka betűtészta  mondjuk mindent vitt, de összességében a felváltva alvásukkal olyan napot (és lakást) rittyentettek nekem, hogy mire elaludtak, sírni tudtam volna - de már azt se esett jól.

Dúúúva vót, na.