Egyik háromgyerekes barátnőm mondta egyszer, hogy ő imád a wc-n ülni, mert egyedül ott hagyják békén. Itt mi még nem tartunk - ha én mosdóba megyek, népes rajongótáborom természetesen oda is követ. Ami történhet:

1. Túl kicsi a követési távolság, úgyhogy nem tudom már becsukni előttük az ajtót.

• Ha már túl fáradtak és nyűgösek, akkor a nyakamba borulnak, és a fülükbe duruzsolva ölelgetem őket.
• Ha éppen minden rendben, akkor biztos, hogy rárepülnek a felmosóvödörre, amiben ott az előző esti víz. Szotymi feszesen feltartja maga előtt a kezét, a fejét rázza és határozottan közli, hogy "Ble. Bleee", azaz, hogy nem, ő semmi szín alatt nem nyúlna fertőtlenítős vízbe, hiszen tudja, hogy azt nem szabad. Aztán a következő másodpercben vagy megpróbál belenyúlni, vagy nem. Mimmó meg inkább a tettek embere, ő jön, megfogdossa a felmosót, és ha nem vagyok elég ügyes, akkor a vízbe is belenyúl. (Elég ügyes vagyok.)

2. Becsukom előttük az ajtót.

• Odatolnak az ajtó elé egy széket, és felállnak rá.
• Mindenféle dolgokat dugdosnak be az ajtó szellőzőnyílásán. Apró kincseket, játékdarabkákat, szívószálat, stb. Vaaagy elrohannak a konyhába és hozzák az evőeszközöket. Így kell elképzelni:

Látogatóinknak üzenem, hogy ezért nem pakolom már el a szárítóból az evőeszközöket.