Esküszöm, nem számolom ezeket (és továbbra is kedvesnek találom, ha az emberek beszélgetést kezdeményeznek, pláne, ha a gyerekeimről), de...
1. Játszótéren
Egy nagymama: "Mennyi idő van a gyerekek között?"
LCD: "Három perc."
E. N.: "Ühüm... Jaaa, ikrek?"
2. Bótban (Madaras teszkó)
Szimpatikus, vagány csaj pattan elénk csípőre tett kézzel a kelbimbóknál (erről jut eszembe: olyan levest főztem, te): "Sziasztok, ikrek!" Majd egyikről a másikra nézegetve: "Fiúk? Lányok?"
Rámutatok Mimmóra: "Ő kisfiú", majd Szotymira: "Ő pedig kislány".
Továbbra is mosolyog aranyosan, aztán: "Ööö... melyik melyik?"
És akkora a kísértés, hogy azt mondjam: "Amelyiken a kék traktoros ruha és kék nadrág van, az a kisfiú, amelyiken a rózsaszín alapon csillogó pillangós blúz és rózsaszín cipő, az a kislány", de persze csak elmondom mosolyogva ugyanazt megint.
Nálam is tettek fel olyan kérdést, mikor Bendegúz teljes kékségben pompázott, hogy kislány?
VálaszTörlésNo és most is, amikor tolom a szép kék babakocsit (tudom, nem jelent semmit), akkor is, hogy a harmadik kislány? Persze, szerettünk volna, de így alakult :-)
:D Ráadásul Bendegúz nekem mindig nagyon kisfiús volt (persze lehet, hogy csak azért, mert én tudtam, hogy tényleg az).
Törlés