Egyébként a Nyúl tegnap is összebarátkozott egy kisfiúval, aki az apjával meg az öccsével volt. Noé szeret felnőttekkel beszélgetni, többször is magyarázott valamit az apukának. Épp akkor is mondott valamit neki, amikor ők már indultak haza, és az apukának ez láthatóan tetszett, és mondta a Nyúlnak, hogy akkor csapjon a tenyerébe. Ezután elbúcsúztak, a Nyúl jött oda hozzánk, és miközben felült a hintára, azt mondta:
"Látod? Engem szeretnek. Mert én rendes vagyok a kisfiúkkal. Nem verem meg csapkodom őket mindig, mint te." WTF???
"Ééééén?"
"Igen! Meg a babákat is betetted a kiságyukba a múltkor sírni."
Jézusom!!! :D Aztán leesett. Volt egy alkalom, amikor megpróbáltam nem a mellemen lógva altatni őket (pontosabban késő este volt, és már azon is túl voltunk, és azt hiszem elmentem pisilni vagy lezuhanyozni, amíg ők ordítottak a kiságyban (mert ők persze nem úgy értelmezték, hogy "Jó éjszakát!", ahogy én), és ez úgy látszik, nagyon megmaradt a Nyúlnak. De hogy verem? Meg csapkodom??? (Egyébként kapott már ki, igen, bár a külső szemlélők valószínűleg úgy gondolják, hogy úgy ezer alkalommal kevesebbszer kapott, mint kellett volna - ld. káromkodás az utcán...) Atyaég...
Aztán este, mivel nagyon tetszett nekem ez a pacsis jelenet, visszatértem a dologra.
"Milyen aranyos volt Máté apukája, hogy kezet fogott veled, ahogy a nagyok szoktak, nem?"
"Igen! És ennyi volt! Biztos, mert szép vagyok. Meg jó a kabátom is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése