Ja, pénteken jöttünk, azóta ma volt a legjobb nap, ugyanis kisebb átfedésekkel öt ember vigyázott velem a gyerekekre (Anya, Saab, Dzidze, nagynéném és Tündér Keresztanyám - olyan volt, mintha hetek után ma jöttem volna fel levegőért a víz alól. (Tudom, micsoda köcsög vagyok. Nem, halálosan fáradt.) Azt kell mondanom, ez a létszám lenne az ideális, hogy se én ne kattanjak meg a nap végére, se az, aki segít. Azért régen a nagycsalád, a több generáció egy fedél alatt élése nem volt egy buta dolog, mint ahogyan az sem, hogy a nőknek - helló: NAGYMAMÁKNAK - egykor nem kellett százéves korukig dolgozni járni...