Amint végre leültem és bekentem a lábaimat valami jó kis krémmel, meghallottam a legbetegebbnek, a szőkének a bánatos nyöszörgését: "Anya!" Próbáltam úgy tenni, mintha nem hallottam volna, de újra szólt.  Felpattantam és berohantam... volna. De ez egy nagyon lassan beszívódó krém. Annyira sajnálom, hogy senki nem videózta azt a pár másodpercemet...

Végül csak elevickéltem valahogy a szekrényemhez, zoknit húztam, aztán szaladtam be hozzá. 

Csak álmában beszélt.