Nem tudom, mikor kecmergünk már ki végre ezekből a betegségekből, de most már azt hiszem, negyedik hete, hogy folyamatosan dögrováson van valaki ötünkből.

És nem aprózzuk el. Szerdán még a köhögéstől hányt Szotymi a babakocsiban, most meg már harmadik napja (és éjszakája, khm...) egy f-h vírussal - vagy mivel - küzd. Pontosabban én küzdök vele, őt szimplán csak rettentően megviseli - de ma délután végre már nem hányt, úgyhogy talán lassan vége a rémálomnak.

Ma épp eszegetni kezdett délután, amikor rájöttem, hogy a legutóbbi pelenkázásos nagygenerál után elfelejtettem rá hosszúujjút adni.

Én: "Szotymi, nem fázol? Kéred a pillangós pólódat?"

Szotymi: "Igen."

Mimmó azonnal felpattant mellőlem - "Hozom!" -, és az ennivalóját otthagyva elkezdett lemászni a padról. Nekem hirtelen csak az jutott el az agyamig, hogy mászik lefelé.

Én: "Hová-hová, kedves barátom?"

Mimmó: "Hozom! Pójó!"

Én: "Szotymi pólóját hozod? A pillangósat?"

Mimmó bólogatott, majd elszaladt.

"Ez hihetetlen! - mondtam Szotyminak.  - Azért megy, hogy kihozza a pólódat!"

"Ügyes" - felelte Szotymi fel sem pillantva a tálkájából.

Ezek mégis mikor nőttek fel?