Szerencsésen felfáztam úgy szerda körül (igen, azt hiszem, aznap éjjel bőgtem a fürdőkádban), így az az egyébként is minimális idő, amit a mosdón kívül töltök, most tovább csökkent. Nagyon magányos a wc-ben sem vagyok: a kicsik most arra szoktak rá, hogy a wc-ajtó melletti széket odatolják az ajtó elé, mindketten ráállnak, és elkezdik rázni a kilincset. (Ki is esett már belőle az egyik csavar, sőt, már meg is találtam - bedugták a kulcslyukba.) 

Amikor kijövök, Szotymi nagy sürgölődve bevágtat, hogy "Dob! Dob!", tép egy darab papírt, és bedobja a wc-be, mert neki ez a rituálé nagyon megtetszett. Mimmó ezalatt, ha nem vagyok elég ügyes, belenyúl a felmosóvízbe, és élvezettel lenyalja a kezét. Azt hittem, az fel se tűnik nekik, hogy én is ott vagyok, mert olyan volt, mintha kizárólag a wc-re és környékére koncentrálnának, de ma bebizonyosodott, hogy igenis minden rezdülésemet figyelik. Szotymi ugyanis egy alkalommal, amikor bejött velem, nekitámaszkodott a falnak, és a nyakát nyújtogatva elkezdte kukorékolni: "Megyek! Megyek!"