A múltkor, amikor nagyon padlón voltam a melleim állapota miatt, eldöntöttem, hogy akkor szoptatás off, én most leszoktatom a házi vámpírokat (bár a hideg ráz minden szoktatástól meg leszoktatástól).

Az első próbálkozásom meglehetősen aljas volt: elkezdtem újra almaecetes vizet inni. Egyrészt egy kis fogyás mindig jól jön, másrészt meg amikor az ikrek még sokkal kisebbek voltak, már elkezdtem egy kúrát, mire egyikük (mit tudom én, melyikük, hát ikrek, könyörgöm) elkezdte bőszen elutasítani a tejet. Én persze halálra rémültem, hogy úristen, mi lesz, ha most lejönnek a szerről, és nem biztosítottam még nekik életre szóló védettséget mindenféle nyavalya ellen? Így aztán inkább én álltam le az almaecettel. Most viszont hiába ittam literszám ecetes vizet, semmi. Se fogyás, se leszokás.

Elkezdtem mindenféle tuti dolgot összeolvasni a témában. Rátaláltam valami cikkre, ami ugyan arról szólt, hogyan vessünk véget az éjjeli felkeléseknek, de legalább pontokba szedte a tanácsokat. Az egyik így szólt: "mielőtt te is lefeküdnél aludni, ébreszd fel és szoptasd meg a babádat". Aha. Ahhoz, hogy összebarátkozz a szomszéd pittbulljával, először is nyúlj be hozzá a kerítésen és simogasd meg, barátságod jeléül.  Hát hogyne. Aki volt már halálosan fáradt, az tudja, hogy alvó (pontosabban "végre alvó") babát nem ébresztünk fel. Soha.

Szóval itt döntöttem úgy, hogy nem olvasok több hülyeséget, majd leszoknak ők is akkor,  ha egész nap nem találkozunk. (Tehát szeptembertől.  És akkor az első naptól, amikor már egyiküket sem szoptattam meg, 6 hónapot kell várni a műtéttel.)