Amúgy képzeld, Mimmó olyan ügyesen focizik, hogy idegeneknek is feltűnik. Ma például egy anyuka mutatta a lányának, hogy nézd azt a kisfiút, milyen jól focizik. Aztán ahányszor Mimmó belerúgott a labdába (úgy csinálja, hogy feldobja, és vagy a levegőben rúgja meg, vagy megvárja, míg egyet pattan - mindezt futva), az anyuka mindig mondott rá valamit. (Ja, nem tudta, hogy Mimmó az én gyerekem.)

Máskor meg apukák mennek oda hozzá mosolyogva, és visszarugdossák neki a focit.  Mondjuk azt vettem észre,  hogy jobban szereti csak úgy vezetni a labdát, és ezzel sokáig elvan. (Számomra egyébként mindenki csoda, aki el tud találni a lábával egy labdát - én erre képtelen vagyok, azaz nem, a kosárlabdába mindig bele tudtam rúgni, miközben vezetni kellett.)

Olyan büszke vagyok! :-)