Jó rég volt már, de azért elmesélem, mert nem szeretném, ha méltatlanul elsikkadna az egész. Mert az van, hogy nagyon szeretem szidni Tetkóst, de el kell ismernem, hogy az utóbbi időben nagyon kitett magáért. A szülinapon is. Na jó, a napon éppen nem, de az azt megelőző hétvégén igen. (Hétköznaponként ugye továbbra se látjuk sokat, de a hétvégéket velünk tölti, én meg mostanra milyen jól be vagyok már idomítva, hogy ennek is örülni tudok, nem?)
Szóval az ajándék szerencsére nem volt kérdés, már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, hogy futóbiciklit kapnak, ugyanis már hónapok óta ügyesen használták a Nyúlét. Ha ilyesmiben gondolkodsz, ajánlom a www.tanulobicikli.hu-t, megrendeléstől 2 napon belül le volt zongorázva az egész, megjöttek a névre szóló biciklik, minden csodaszép és csodajó (bár mondjuk lehetnék egy árnyalatnyit boldogabb, ha végre sikerülne már beállítanom a bukósisakjaikat). Tetkós műhelyébe kértük a szállítást, ő őrizgette ott a szajrét, aztán szombaton megvolt az ünnepélyes átadás. (Hála Istennek, a telep elég nagy ahhoz, hogy kedvükre rohangáljanak, és sem autóktól nem kell rettegni, sem attól, hogy valaki szerint túl hangosak vagyunk. Undorító, retkes környék egyébként, de annyira a madár se jár arrafelé, hogy szívesen ellaknék ott.) Pár óra után úgy tűnt, Szotymi biciklijén a nyeregre pillanatragasztót kenhettek, mert ő egyszerűen nem szállt le róla. Mimmó épp csak bemutatta, hogy ő is királyul megy, de aztán meglátott egy focit, aztán a továbbiakban azzal volt el. (Itt jegyezném meg, hogy tegnap megláttam, amint a fejelést gyakorolja egy gumilabdával.)
A tortával úgy voltam, hogy nagyjából körvonalazódott, milyet szeretnék készíteni nekik, szombaton reggel Tetkóssal hozattam mindenféle hozzávalót - meg a biztonság kedvéért (hátha nem lesz időm elkészíteni) két tortát... :D Vasárnapra terveztük a tortázást egy nagy, élményekkel teli nap lezárásaként. Aznap délelőtt elvittük őket Tropicariumba, ahová addig azért nem, merthogy még kicsik és jaj, hogy viselkednének, de most már hivatalos, hogy az ikrek is rajongók, vihetjük őket bátran (csak egy alapítványt kéne létrehozni ennek finanszírozására). Az én drága Nyulam is nagyon élvezte, de róla meg ugye tudjuk, hogy akár be is költözne oda, velem egyetemben. Utána mindenkinek vettünk fagyit, amit mindenki a kocsiban evett meg, kivéve Mimmót meg engem, mert ő úgy döntött, hogy ő a fűben vágtázva óhajtja elfogyasztani, én meg rohanhattam utána, szóval rohadtul kikapcsolt a fagyizás megint. Ezután Tetkós gondolt egyet, és leugrottunk a nyaralóhoz. Odafelé vettünk egy kiló epret, és olyan hangulata volt az egész délutánnak, hogy szerintem mindig emlékezni fogok erre a napra.
Még javában a víznél szórakoztunk, amikor hívott Tetkós egyik haverja, hogy hol vagyunk, ugyanis a felesége pont ott lakik, ahonnan rendeltem Szotyminak valamit, és őt kértem meg, hogy hozza el. Rohantunk hát haza, a férfiak felfújták a több tucat lufit, ami egy szülinaphoz jár - szóval így lettek vendégeink is a tortázáshoz, minden tökéletes volt. Bónuszként hozták magukkal a gyereküket, egy sünt is, aki amúgy nemrég versenyt nyert két kategóriában is. Azóta gondolkodtam, mi ez a kettő, mert az egyiket gondoltam, hogy "sün", de milyen kategória van még? Aztán most végre megtudtam, hogy aki itt járt nálunk, az egyrészt a legarányosabb-legszebb sün, másrészt meg a legjobban viselkedő sün is, és amúgy tényleg, egy tündérbogár volt, bár szerintem a gyerekeimmel való találkozás után lehet, hogy el kellett vinni pszichológushoz is néhányszor.
Hát így történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése