Mimmó ma a reggelinél azt kérdezte: "Kapok én is abból?" Ez nekem azért fantasztikus, mert

- kétéves múlt épp;
- lassan mondta, de tökéletesen;
- mi ezt a mondatot nem szoktuk így mondani (a Nyúl szokta néha kérdezni, hogy kapHAT-e ezt vagy azt, de ez nem ugyanaz);
- az anyja vagyok, azt is fantasztikusnak tartanám, ha csak böfögne egész nap.

Később amikor egy könyvben elsorolta az összes szereplőt, olvadoztam: "Okos vaaagy!" Ő meg egyetértett velem: "Okos vagyok." Már ketten állítjuk, ráadásul bennfentesek, szóval ez biztosan igaz.

Volt még egy harmadik mondata is, de persze elfelejtettem.

Na mára ennyi, mert amúgy megint kicsináltak (az egész napos vándorlásban-vonyításban két kávét ittam, a reggelit három, a délutánit másfél órán keresztül), a lakást meg még jobban. Egyébként meg lehet őket érteni, mert ma nem voltak kint (az ikrek), de attól még kivagyok, mint a kutya.

A Nyúlnak holnap lesz az utolsó munkanapja, úgyhogy nagy valószínűséggel kb. délután 3-tól tetoválás fogja borítani testfelületének igen nagy hányadát egészen szeptemberig.