Nem tudom, Saab fájós szeméhez vagy hülyeségéhez van-e köze a dolognak, de elmesélem ezt is, és ha már itt kezdtem el a nap leírását, akkor itt is folytatom.

Szóval amikor mi már hazajöttünk az orvostól, de Saab még nem indult el, megérkezett Nagynéném, hogy a gyerekekkel töltsön pár órát. Biciklivel jött. 

Később Saab jött hazafelé az orvostól, szintén biciklivel ugye, amikor úgy félúton szembejött vele egy asszony kerékpáron, és Saab nagy lelkesen átkiáltott neki: "Hát te? Már mész is?" És persze már a kérdőjelnél leesett neki, hogy az illető nem Nagynéném volt, csak hasonlított rá, de akkor már késő volt. Azt mondja, még csak úgy se tudott tenni, mintha nem az asszonyhoz szólna, hanem valaki máshoz, hiszen már jó pár másodperccel korábban jó látványosan széttárta a karját és bámult a szemébe, hogy amikor közel érnek egymáshoz, odaszóljon neki...

Na ez is egy olyan égés, ami, ha velem történik, évekig agyalok rajta.