...aztán Mimmó még gyorsan lefejelte az asztalt, így már a felső ajkán is van egy szép kis seb, nem csupán az alsón, amit ollóval vágott el tegnapelőtt (az ollót a Nyúl csente el a szekrény tetejéről, majd hagyta a szőnyegen, mialatt a szüleik épp a vásárolt dolgokat pakolták el a konyhában). Átfutott az agyamon, hogy ezek után nem is vacakolok inkább vasalással, hanem mondjuk kenek a ruhájukra egy kis pörköltszaftot vagy piros festéket, aztán persze mégis vasaltam. Szotymi szép kis ruhájába néhány mély, eltüntethetetlen vonalat, csak a rend kedvéért, úgyhogy azt hiszem, el is teszem magam holnapra. Azaz mára... ó, a francba, hogy már megint!

Egyébként ez a mostani (is) egy rendkívül nehéz nap éjszakája. Csak úgy mondom.