A gyerekeim olyan csavaros észjárással élik a mindennapjaikat, hogy igazából napi szinten húznak be a csőbe. Az én öregedő elmém kevés hozzájuk. Néha nem tudom eldönteni, hogy szívatnak, vagy úgy gondolják, tényleg lehetséges egyszerre minden, meg az ellenkezője is. Például amikor még betegek voltak:

LCD: "Gyerekek, be kellene venni a Nurofent!"

Mimmó: "Nekem adhatsz Nurofent!"

LCD: "Tényleg adhatok?"

Mimmó: "De ne."

Vagy mondjuk tegnap: 

LCD: "Szotymika, te kérsz virslit?"

Szotymi: "Igeeen! Csak ne virslit!"

Ugyanakkor még mindig elbűvöl, hogy mennyire sokrétű a gondolkodásuk, és mennyire össze tudnak kötni mindenféle infót valamivel, amit az agyuk még valamikor régebben elraktározott. Például a múltkor valami kiadós étkezés után (jól van, biztos akkor is virsli volt, hát dolgozó emberek vagyunk, könyörgöm):

LCD: "Mimmó, most erre majd jó sok vizet kell ám inni!"

Mimmó döbbenten kiabálva: "Soook vizeeet??? Hát azt nem szabad!!! Abban megfulladunk!"

És én akkor elsőre elkezdtem röhögni, hogy istenem, tiszta apja, annak se megy le víz a torkán még egy korty se, sok meg pláne, de aztán rájöttem, hogy csak arról van szó, hogy rengeteget beszélgetünk a tengerek és óceánok élővilágáról, és nekik ebből nagyon megmaradt, hogy azok az állatok soooook vízben élnek. 

Erről jut eszembe, pár napja Tetkós pókokról beszélgetett Mimmóval, és megkérdezte a kiffiától, hogy szerinte mit eszik a pók. Mimmó szerint legyet meg bálnát. És szerintem itt egyszerűen csak arról van szó, hogy amikor állatokról beszélünk, mindig megtárgyaljuk azt is, hogy melyik mit eszik (pontosabban, hogy ki kit eszik meg ugyebár), és a bálnát még senki sem ette meg eddig (bár pár napja érintettük a rohadék bálnavadászok témáját, de nem nagyon erőltettem). Szóval így igazságos. A pókok egyenek csak bálnát. Néha legalább.