Tetkós a szülinapját egy olyan helyen ünnepelte itt nálunk a faluban, ahol egyébként esküvőket is tartanak (egyébként mindig itt tartja, de idén olyan mélységet ért el a kapcsolatunk, hogy még engem is meghívott, nem csupán a havert, aki elhívta az exbarátnőjét, aki hozott magával még egy idegen csajt - merthogy volt ilyen év is. Én Anyáéknál kuksoltam akkor a gyerekekkel).

Na mindegy, szóval idén kemény másfél órát mi is ott tölthettünk a gyerekekkel, Szotymi végig a nyakamban csüngött, Mimmó meg egyszer biciklivel esett el, máskor meg majdnem kiesett a(z álló) autó ablakán, miközben én (Szotymival a nyakamban ugyebár) végre barátnőmmel beszélgettem. Egyszóval a lelkem is kibuliztam aznap. Szóba került, hogy ez tulajdonképpen esküvői helyszín, és milyen jó lenne itt tartani egyszer egy olyan igazi nagy lagzit (mert a társaságban nem Tetkós az egyetlen férfi, aki szarik az esküvőre, sőt, tulajdonképpen csak az házas, akinél lakáshitel szempontjából nem volt mindegy). A Nyulat nem hagyta nyugodni ez a dolog, láttam, hogy gondolkodik rajta, aztán megkérdezte:

- Tényleg, Anya, nektek volt már esküvőtök Apával?

- Nem. Miért kérdezed?

- Hát mert ne is legyen.

- De miért? (Összebeszéltél Apáddal?)

- Mert én biztos, hogy nem leszek koszorúslány."