Tegnap Tetkós vigyázott a gyerekekre, mert a hétvégi kiakadásom után felajánlotta, hogy legyünk velük ezentúl felesben (kérem, tegyék meg tétjeiket, meddig tart majd ez az állapot), így egy csomó mínuszomat le tudtam dolgozni, és még bevásárolni is eljutottam.
Szotymi újra bebizonyította, hogy ő csak mellettem érzi igazán jól magát, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Jól elvolt Tetkóssal meg Tetkós anyjával is (Mimmó már annyira önálló, hogy ő úgy döntött, nem megy a tesóival biciklizni, inkább felmegy a mamájához kutyázni - én csak tátom a számat ezen). Na de a hazaérkezésünk után egyszerűen nem ment el mellőlem, folyton velem volt, hozzám kellett érnie... bár, ha jobban belegondolok, ez máskor is így van, csak most döbbentem rá, hogy ez mennyire komoly.
Aztán alvás előtt feküdt az ölemben, és repedtfazék hangon elkezdett nekem énekelni:
"Nagyon szeretlek
Nagyon szeretlek
Nagyon szeretlek
A égvilágon...
Nagyon szeretem a finom szagodat..."
:-D
Hát így vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése