2016. szeptember 28., szerda

Csicseri

Tegnap este megkóstoltattam velük a csicseriborsót - gondoltam, mivel picike bogyó, nagy sikere lesz. (Direkt így egészben szerettem volna adni nekik, hátha így megkedvelik, mert oviban már bepróbálkoztak náluk, vagy legalábbis még a Nyúléknál valami ilyen krémmel (az a hummusz, nem?), de akkor az óvónéni megengedte, hogy lekaparják a kenyérről, még mielőtt zendülés tört volna ki.)

A drágáim rárepültek a tálkára, én pedig kíváncsian figyeltem, miközben igyekeztem észrevétlenül bejegyezni a fejükbe a csicseriborsó szócikkhez a "finom" és "egészséges" jelzőket. Először Szotymi szólalt meg, ahogyan a filmekben próbálnak udvariasak lenni az emberek, azt mondta: "Mmmm... hát ez tényleg nagyon... csicseri!" Majd persze köszönte és nem kért többet.*

Viszont Mimmó belerakta gyümölcsjoghurtba, ami meredeken hangzik, de nagyon jó lett.

*A Nyúlnak volt egy hasonló kóstolásos kalandja nemrég, amikor öntöttem neki két korty mandulatejet (ez súrolja egyébként a bántalmazás határát, mert szerintem rettenetesen rossz). Felhajtotta, én meg rögtön:
"Na, hogy ízlett?"
Nyúl: "Finom volt."
Én: "De jó, kérsz még?"
Nyúl: "Neeem..!"

Na jól van, ezt egy hete kezdtem el írni kb., és már nem tudom, mit akartam még...

2 megjegyzés:

  1. hat, nálam atombiztos módszer, ha meg akarok etetni velük vmit, hogy leülök az asztalhoz és megpróbálom megenni egyedül. :-D

    VálaszTörlés
  2. Ó igeeen. A tápiókapudingnál ez bejött 😀

    VálaszTörlés