Tegnap este megkóstoltattam velük a csicseriborsót - gondoltam, mivel picike bogyó, nagy sikere lesz. (Direkt így egészben szerettem volna adni nekik, hátha így megkedvelik, mert oviban már bepróbálkoztak náluk, vagy legalábbis még a Nyúléknál valami ilyen krémmel (az a hummusz, nem?), de akkor az óvónéni megengedte, hogy lekaparják a kenyérről, még mielőtt zendülés tört volna ki.)
A drágáim rárepültek a tálkára, én pedig kíváncsian figyeltem, miközben igyekeztem észrevétlenül bejegyezni a fejükbe a csicseriborsó szócikkhez a "finom" és "egészséges" jelzőket. Először Szotymi szólalt meg, ahogyan a filmekben próbálnak udvariasak lenni az emberek, azt mondta: "Mmmm... hát ez tényleg nagyon... csicseri!" Majd persze köszönte és nem kért többet.*
Viszont Mimmó belerakta gyümölcsjoghurtba, ami meredeken hangzik, de nagyon jó lett.
*A Nyúlnak volt egy hasonló kóstolásos kalandja nemrég, amikor öntöttem neki két korty mandulatejet (ez súrolja egyébként a bántalmazás határát, mert szerintem rettenetesen rossz). Felhajtotta, én meg rögtön:
"Na, hogy ízlett?"
Nyúl: "Finom volt."
Én: "De jó, kérsz még?"
Nyúl: "Neeem..!"
Na jól van, ezt egy hete kezdtem el írni kb., és már nem tudom, mit akartam még...
hat, nálam atombiztos módszer, ha meg akarok etetni velük vmit, hogy leülök az asztalhoz és megpróbálom megenni egyedül. :-D
VálaszTörlésÓ igeeen. A tápiókapudingnál ez bejött 😀
VálaszTörlés