Ovi, első nap. Udvar.
Mimmó: "Anyaaa, kérem a telefonodat!"
LCD: "Dehogy adom, most azért vagyunk itt, hogy játsszatok (és fátadjatok)."
Mimmó: "De hát én játszani akarok, Pou-val!"

LCD: "Szotymika, mi volt a legjobb az oviban?"
Szotymi: "Hogy nemsokára jött értem az anyukám."

LCD: "Na és milyen volt az iskola?"
Nyúl: "Sokkal de sokkal jobb, mint az ovi!"
(Következő interjú kb. 2 hónap múlva.) Amúgy neki nagyon jól sikerült ez a mai nap, 3,5 órát focizhatott egy volt bölcsis társával, akivel ovira elváltak útjaik, de most párhuzamos osztályba járnak.)

De a legjobb: délután a zöldségesnél álltunk, amikor egy gyönyörű lány jött át a zebrán. Karcsú, barna test, szép hosszú, sötét haj, napszemüveg, szűk, fekete ruha szemérmetlen kivágásokkal, hosszú gladiátorszandál, ami úgy állt rajta... szóval tudod, olyasmi lány volt, akire elég rápillantani, és hónapokra elpárolog minden önbizalmad. El is fordultam gyorsan. Nem úgy a fiam, a gyönyörű szőke férfi. Ő jól megnézte magának, majd felkiáltott: "Anya, az a lány olyan, mint teee!"

WTF? Hogy biztosra menjek, visszakérdeztem, melyikre gondol, és igen, a fekete hercegnőről beszélt. Felnevettem: "Örülnék neki!" (Remélem, ő is hallotta, mert ha már nekem jó napom lett miatta, legyen neki is miattam.)

Szóval egy ilyenre lenne szükségem, mint Mimmó, 37-44 évesben. (Jó, most csak mondtam valamit.)