Keresztelőre készülődünk, erről most legyen elég ennyi. A keresztelő pap azt kérte, ha lehet, a gyerekek is mondják majd a Miatyánkot, de féltem hogy boezasztóan hiteltelen lennék (mindennapjainkban nem gyakoroljuk a vallást, ha még nem tűnt volna fel - jaj, de tudnék erről írni egy csomót pedig!), így pár nappal ezelőttig nem mertem ezzel előhozakodni. Akkor aztán párszor elmondtam Szotyminak, mert ő elég fogékony az ilyesmire is (nem tudom mondjuk, mit vártam, egy négyévesnek ez még akkor is értelmetlen, ha elmagyarázom). Másnap ott ült velünk a Nyúl is, na, mondom, itt az idő.
LCD: "Noé, figyelj csak, mi tanultunk Zoéval! Mi atyánk, aki a Mennyekben vagy..."
Szotymi: "Majd én, majd én!"
LCD: "Na, mondd csak!"
Szotymi: "Őzgidácska sete-suta, rátévedt az országútra..."
Innen szép nyerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése