Kedden a játszótéren Szotymi egyik csoporttársa (akire amúgy sokszor panaszkodott, hogy nem akar játszani vele) odajött hozzám és megdicsérte a karkötőmet. Szotymi erre nagy boldogan kukorékolni kezdte, hogy az ő anyukájának mindig gyönyörű a karkötője, ami amúgy igaz (egyébként ez a mostani például attól olyan szép, hogy valójában három karkötő, de ki számolja).

Utána annyira belejött az anyukájával való dicsekvésbe, például ezzel támadta le az ezután érkező barátnőjét: "Az én anyukámnak tudod, milyen illata van? Vattacukor... meg pillecukor!" Én erről nem tudtam, de utána odajött Olívia és átölelt és biztosított róla, hogy tényleg jó illatom van.

Annyira cukik...

(Pedig a kedvenc parfümömet már nem is gyártják sajnos. Épp vadászatban vagyok.)