Csillám

Jön Szotymaring kalózruhában reggel, látom, hogy valami történt, valami fontos.

Nem viccelek, tényleg jelmezben van, persze mesésen áll rajta ez is, remekül illik a fésüléssel és fésülés nélkül is kócos hajához - bármilyen hangulatban legyen is az ember, ha ránéz erre a kis cingárra, nevetnie kell.

A ruhát nem lehetett otthagyni, mert olcsóbb volt tegnapelőtt a H&M-ben, mint turkálóban a leggagyibb jelmezek télen, amikor pánikban megpróbálsz gyorsan beszerezni egyet abban a két napban, amikor még nem hordták el mindet. Persze nem azért voltam ott, hogy most jelmezt vegyek, egyszerűen csak megláttam, és Szotymi is pont ott állt (annyira átérzi a shopping lényegét, te jó ég!), amúgy meg már rég álmodoztam egy ilyenről. Eredetileg magamnak akartam csak úgy, aztán meg neki, mert elég furcsa öltözék ahhoz, hogy máson ne jöjjön majd szembe (meséltem a farsangi bálról, ahol majdnem mindenki Elza volt?), de közben van is annyira csajos, mint a hercegnős cuccok. Szóval megmutattam neki, és megkérdeztem, nem akar-e esetleg kalózlány lenni a következő farsangon, ő meg rövid tanakodás után azt felelte, hogy de. (Igazából Mimmónak keresek folyamatosan valami vagány jelmezt, mondjuk Űrdongót, mert múltkor megkérdezték tőle a tesói, hogy minek akar öltözni legközelebb, és ő azt felelte, azt veszi fel, amit Anya hoz majd neki. Szerintem ez a legangyalibb válasz, amit egy kicsi férfi adhat, el is olvadtam tőle.)

Azóta a ruha nem jött le Szotymiról csak alvás idejére, meg miután tegnap szétdurrant a kezében a konyhaasztalnál egy vízibomba. Már leette barackkal meg szederrel is, de mindkétszer villámgyorsan intézkedtünk és nem maradt nyoma. Úgy viseli, hogy a derekára húz egy színes gyöngyökből fűzött gumis nyakláncot, a drámaibb hatás kedvéért. A cucc nagy előnye egyébként, hogy nemcsak kalózkodni tud benne az ember, hanem cigánykerekezni, gördeszkázni, kirándulni és biciklizni is, legalábbis ezekre volt már tesztelve. Ja, meg macskát hajkurászni is lehet benne, anyánk - meg a macska - nagy örömére.

Vásárolt még Szotymi aranyszínű harisnyát is, de annak ma reggel összeveszett az orrvarrásával, és átmenetileg elfelejtette inkább (miután latványosan toporzékolva leb*szta az ágyra, ahol még aludtam. Volna).

Na szóval jön a lányom reggel, túl a harisnyás hisztin.

Szotymi: "Amúgy egy kicsit... kiszóródott a csillám."

(Pár napja megtalált egy mini doboznyi csillámot, amit régesrégen kaptam egy barátnőmtől. Azóta gyakorlatilag bárhova nézel nálunk, látsz valami csillogást.)

LCD: "Remélem, a hosszú szálú szőnyegre sikerült..."

Szotymi: "Neem. A küszöbre. Szerencsére nem ment bele abba a kis lyukba. Már összeszedtem."

Remek...

Csillámot amúgy úgy kell használni - ha nem tudnád -, hogy a szeplőinkre rásimítunk egy kicsit anyánk egyetlen púderéből, majd erre jöhetnek az apró csillámpöttyök. 

Az agyamra megy, a hangja úgy hat az idegeimre, mint a láncfűrészé, de azt egyszerűen imádom, hogy általa az életemben ennyi tüll van, meg csillám, meg körömlakkozás. Igazából két perc alatt bárkit megőrjít, de közben értelmes, csodálatos és gondoskodó. Annyira kedves és bújós, mint egy kismacska... Az én lányom (az én álmaimat tartalmazó listáról). Az enyém.